Evangélikus Népiskola, 1933
1933 / 1. szám - Gyászos évforduló
4 ebben a költségvetési évben végérvényesen el leszünük intézve az igazság szellemében. Ilyen vérmes reményekkel mentünk fel a karácsonyi szövetségi nagygyűlésre. Biztosra vettük, hogy a kormányzat itten utólagos karácsonyi ajándékként végleges és kötelező nyilatkozatot fog tenni; olyant, hogy megnyugvással mehetünk haza és vihetjük az örömhírt is. Sajnos, amilyen sokat vártunk, olyan fájdalmasan csalódtunk! Nem hoztunk magunkkal semmit. , . Azt is elvesztettük, amit magunkkal vittünk , , , Szó sincs róla, erkölcsi elismerésben volt részünk , ., Ilyen formában biztatást is kaptunk , ,. Hogy pl, az iskolafelügyeletet szakszerűbbé óhajtja a kormány tenni. ,, Hogy korgó gyomorrral nem lehet nevelni . , . Hogy a fiatalokat igyekszik a kormányzat elhelyezni. , , stb. stb. Csakhogy ugyebár mi nem ezt váituk a legnagyobb érdeklődéssel. Mi az értékegységes tanítóság keserves ügyének elintézését szerettük volna dűlőre juttatni valamilyen formában. Minket elsősorban ez érdekel ma. És azért nem szabad csodálkoznia fenkinek, hogy valósóággal megdöbbentett a kultuszminiszter úr Őexcellenciájának nyilatkozata arról, amidőn kijelentette, hogy számítások folynak az értékegység leszállítása körül és 'hiszi, hogy félmillió pengővel az értékegységet le fogják tudni szállítani 19 pengőreí Ha tényleg félmillió pengőt áldoznak erre a célra, akkor nem 19, hanem 18, sőt 17 és fél pengőre is lelehetne szállítani. Csakhogy mi ez akkor, amidőn a búza a valóságban csak 12—13 pengő? Ezen nyilatkozatból arra kell következtetnem, hogy végleges megoldáshoz még nem sok remény van. Hogy a holland-rendszer még nem érett meg Magyarországon, mert sok ellenállás van az érdekeltek részéről, miután nálunk nem szoktuk még meg az igazságos teherviselést. Hiszen a legegyszerűbb tétel, hogy az állam fizesse a személyieket, az iskolafenntartó pedig a dologiakat. Egy fillérrel sem emelkedik a valóságban az állampolgárok terhe. Legfeljebb az lesz a jövőben, hogy az iskolai terheket ezentúl a legigazságosabb arányban fogják az állam polgárai viselni. Vége lesz annak a mérhetetlen igazságtalanságnak, hogy az egyházközségek a maguk véréből táplálják az iskolákat, elsorvasztják minden energiájukat és ezenfelül a maguk adófilléreiből tartják az állami iskolákat is, mialatt a protekcionáltak az iskoláztatás érdekében úgyszólván semmi áldozatot nem hoznak . De ha ez a rendszer maholnap nálunk keresztül nem vihető, hát akkor legalább ideiglenes intézkedésként azt várnók, hogy az érték- egységet leszállítsák a valóságnak megfelelő mértékre, 13, legfeljebb 14 pengőre. És ehhez teljesen elegendő volna egy millió pengő. Szép summa pénz, de amikor ma még minden magyar tisztviselő pontosan megkapja a lecsonkított javadalmát, akkor nekünk is ehhez van jogunk. Mi nem kérünk egy fillérrel sem többet. Mi nem kérünk semmiféle különféle különleges elbánást, de ami jár, azt adják meg. Erre kell pénznek lennie. Csak igazságos érzékkel keresni kell a büdzsében. Természetesen a kultuszban magában nem
