Evangélikus Népiskola, 1933
1933 / 12. szám - Tanítók karácsonya
Tanítók karácsonya. Lelketfogó varázsereje van a Szeretet ünnepének. Mintha akkor a legelfásultabb és legelzárkózottabb szívek is megnyilnának és megnyílnának az Egek is; földre szállana a Mennyei Seregek sokasága, felcsendülne csodálatos harmóniában az angyali kar és visszhangja kelne az egész Mindenségben az égi szózatnak: Hirdetek néktek nagy örömet, ma született néktek a Megváltó és lészen a földön békesség s az emberekhez jóakarat! Mindnyájan reménységgel várjuk a tél zúzmarában fogant túlvilági csodát, a mennyei ígéret testöltését és minden titkon táplált vágyunk, sóhajban elszálló kívánságunk a megdermedt földből fakadt tavasznak ezerszínű virágpompájába borul, A kétségek árnyai elosztanak és ha a múltakból szerzett tapasztalataink éppen annak ellenkezőjére is intenek, mégis valahányszor ennek a gyönyörűséges ünnepnek évfordulója közeledik, szívünk megtelik a várakozás édes irgalmával és újra kinyílnak reménységünk bimbói. Szentül hisszük, hogy rajtunk is meg kell esnie a csodának, hogy valamikor csak felfigyelnek ránk és meglátnak minket is. Most, amikor a karácsony hangulata szinte késztet, szüntelenül biztat mindenkit, hogy a karácsony áldásában mást is részesítsen, könnyeket szárítson, mosolyt csaljon a sápadt arcokra, lehetetlen, hogy éppen azok ne akarjanak jótékonykodni, akiknek módjukban van és akiknek vezető helyen elfoglalt pozíciójuk kötelességükké teszi, hogy segítő kezüket nyújtsák azok felé, akik nem fenyegetődznek, nem állanak ki a fórumra hangos panasszal, nem vádolnak, nem káromolnak, hanem csendes, a kúli sorsára jutott megtört ember megadó türelmével cipelik igájukat. Bár érintené a mennyei szózat azok szívét, akik döntenek sorsunk felett és nyitná ki szemüket, hogy végre meglássák azt, amitől eddig tekintetüket elfordították: a tanítói hajlékok falairól lerívó nyomorúság képét. Hiszen azt csak meg kell értenie mindenkinek, hogy a legnagyobb igazságtalanság az, amikor a tanító búzáját olyanformán varolizálják, hogy ő eszi az országban a legdrágább kenyeret, mert az ő lisztjét 21 pengős búzából (inkább ocsu- ból) őrlik s ha ezt a drá,ga kenyérmagot másnak kínálja, akkor 7 pengőt, sokszor még ennél is kevesebbet adnak érte. Nem kell ahhoz nagyobb képzelőtehetség sem, hogy tiszta, a valóságot megközelítő képet nyerjen minden érdeklődő és gyermeke sorsát féltő család- fenntartó a tanítóság válságos helyzetéről, ha megtudja, vannak 4—5 gyermekes tanítócsaládok, melyeknek havi 30—40 pengőből kell megélniük; hogy miként, annak csak a jóságos Isten a megmondhatója. Milyen érzelmekkel tekintenek majd ezek a szerencsétlen családok a Szeretet ünnepe elé? És mindössze csak egy kis megértés, jóakarat kell hozzá, hogy karácsonyra a gond redőit elsimítsák arcunkon azok, akiknek a hata-
