Evangélikus Népiskola, 1933
1933 / 1. szám - Kántori rovat - Az orgona
25 A reg. bekapcsolásakor az A csatornába szél ömlik be. Ha a billentyűt megnyomjuk, akkor a kúpszelep felemelkedik és a B fu- vaton át a sípot megszólaltatja. Ha a regisztert er akarom zárni, akkor a megfelelő gomb vagy reg.-billentyű segítségével a szelet az A csatornától elvonom, így a szelep jár ugyan, de szél hiányában a sípja nem szól. Ezen rendszer előnye csupán technikai vonatkozású, amennyiben lehetővé teszi, hogy a billentyűzet könnyebben járjon és lehetővé teszi a könnyű átregísztrálást és a szél egyforma elosztását. Hátránya, hogy a többször sarkalló sípfuratok miatt erősebb szelet igényel, emiatt a sípok intonálása nehezebb, hangja szárazabb s nem oly magvas és tömör, mint a csuszkarendszeré. Nagy hibája, hogy egy-egy szelep fennakadása esetén néha az összes sípokat is le kell szedni a szélládáról, de a legnagyobb hibája a sípok nem egyszerre történő megszólalása. Gépezetes rendszernél u. i. egy-egy billentyű kúpjainak alsó ellenszelepei egy közös gerenda felett lógnak. A billentyű lassított fokozatos lenyomásánál legelőször egy idétlen fúvás és ,,nyávogás“ hallatszik, azután abban a sorban szólalnak meg az egyes regiszterek sípjai, amint kúpellenszelepjeik közelebb vagy magasabban vannak a gerenda felett. Ez utóbbiaké szólalnak meg a legkésőbben. Gondos beállításnál ez a hiba a minimálisra csökkenthető ugyan, sőt a laikus észre sem veszi, de amint az idő ezt a beállítást megbolygatta, újból kell kezdeni. Az pedig oly nagy munka, hogy nem éri meg a pénzt és a fáradságot. Ezzel kapcsolatos hibája e rendszernek, hogy a kúp elégtelen emelkedése esetén az alsó ellenszelep nem zárul jól, így a szélláda alatt kellemetlen sziszegő fúvások hallatszanak. Gondos és szakszerű felügyelet mellett azonban az ilyen orgonák is jól működnek. 3. Az igények fokozásával, a művészi orgonadarabok minél köny- nyebb lejátszhatósága végett a szerkesztők odatörekedtek, hogy az orgona járása minél könnyebb, az átregisztrálás minél egyszerűbb és az egész orgona az időjárás szeszélyeitől minél függetlenebb legyen. Ezek az ideálok vezették rá az építőket a pneumatika gondolatára., amidőn is a íaszálkák és az ujjak munkáját a szél erejére igyekeztek áthárítani. A pneumatikus rendszert Nepuen (francia, 1845) találta fel, Sander (német, 1867) pedig tökéletesítette. Alapeszméje az, hogy a billentyű egy piciny szelep emelése révén egy 6 m/m átm, csőbe szelet ereszt, ez a szél a cső túlsó végén egy parányi fúvócs- kát felfúj, ez utóbbi felemel egy kis szelepet és ez megint szelet bocsát a kúpszeletek alatti alapépítményen elhelyezett fúvócskákba. Rajza: * / A fekvő billentyű belső végének alsó lapjára szerelt acélrugó fel
