Evangélikus Népiskola, 1933
1933 / 1. szám - Uj mesgyén
Uj mesgyéti. Mikor az új esztendő mesgyéjét átlépjük, egy pillanatra hátra és előre is tekintünk. Megilletődött lélekkel állunk az új rejtély előtt. Az elaggott és dicstelenül letűnt esztendőhöz csak letört reményeink keserű emlékei fűznek, Pedig mikor átvette uralmát, hozsannával fogadtuk, mert azt hittük, hogy a ború felhőit szétoszlatja, arcunk redőit elsimítja és kárpótol bennünket elszenvedett csalódásainkért, de mindennel adósunk maradt. Helyzetünk az elmúlt esztendőben nemhogy javult volna, inkább rosszabbra fordult. Azt hittük, a megpróbáltatásokon már túl vagyunk és a mélységekből felemelkedünk majd a kenyérgondoktól ment magasabb régiókba, de nem ez történt. Az a szorongó érzés fekszik most is lidércnyomásként lelkűnkön, hogy még mindig nem érnek véget szenvedéseink, még mindig nem jutottunk el az oly sóvárogva várt fordulóponthoz. Körültekintünk, visszanézünk és amit látunk, a mi szemeink elé tárul, az a kép nem biztató. A letört tanítócsaládok, a mindennapi kenyérért küzködő kartársak sötét, kétségbeejtően komor színekbe mártott ecsete festette. Nincs túlzás benne, a valóságot, önmagunkat állítja a szemlélő elé. Ha a múlt csakugyan a jelen és a jövő tükre, akkor kevés jót várhatunk az új esztendőben. De félre a sötét gondolatokkal! A hit erejével kell a bekövet- kezendők elé tekintenünk- Romokon épül fel akárhányszor az új kultúra és támad az új élet. Tapasztalati tény, hogy a természet törvénye meg nem akadályozható következetességgel hat és működik, Ami ma alúl van, az holnap már fölfelé lendülhet, mert a sors kereke örökké forog. Tekintsünk tehát felszegett fejjel a jövőbe és induljunk meg bátor, biztos léptekkel és tétovázás nélkül a számunkra kijelölt úton, mely az egység, az összetartás és erőt jelentő tömörülés felé vezet. Ne feledjük: egységben az erő és a siker! Példát mutat erre a kormány élén álló az a férfiú, aki vér a mi vérünkből, aki ,,tanítói házból indult el és aki a magyar tanítót a nemzeti nevelés legfontosabb faktorának tekinti“. Ezt a tanítást kövessük, ez legyen vezércsillagunk és akkor az új esztendő meghozhatja mindazt, amit kérünk és várunk tőle: álmaink valóra válását, vágyaink teljesülését. De ehhez szükséges a mi hozzájárulásunk is. Semmiből semmi sem lesz. Hiába siránkozunk Babylon vizeinél mostoha sorsunk feletti bánatunkban, ha minden akaratunk megfeszítésével, a rendelkezésünkre álló összes energiák harcba vitelével nem igyekszünk azon változtatni. Azért van szükség a tömörülésre, erőgyűjtésre és azért kell ezen jelszóval az új mesgyét átlépnünk, harci készségünkbe új stilust vinnünk. Ha a bennünk szunnyadó erőket tettekre keltjük, kell boldogulnunk. Annak reményében, hogy nem pusztában elhangzó szó buzdító szavam, kívánok mindnyájatoknak boldog új évet! K. L.
