Evangélikus Népiskola, 1933
1933 / 1. szám - A tanítás mint istentisztelet
11 Kozsuch István, az Üdülőház intézőbizottságának új elnöke részletesen beszámol az általa már vezetett Üdülőház mai állapotairól. A nagy hozzáértéssel szerkesztett, ügyes, mindenre kiterjeszkedő jelentésében előadja, hogy kénytelenek vagyunk a szerződést részben módosítani, kéri a közgyűlést, hogy a választmány és az Üdülőház intézőbizottságának ez ügyben hozott határozatát hagyja jóvá. A közgyűlés a szerződés módosításához hozzájárul s a választmány határozatát elfogadja. 11. Több tárgy nem lévén, elnök zárószavaival s a Hiszekegy el- éneklésével a közgyűlés véget ért. K. Ttl. f. Krug Lajos, elnök Hrabovszky Mihály, jegyző. Hitelesítjük: Kemény Péter. Bérezés Lajos. A tanítás mint istentisztelet. Előadta Benedek Anna diakonissza testvér, tanítónő az 1932. évi július havában tartott tanító-konferencián, Bethelben. Ez a téma mindnyájunkat befelétekintésre, komoly önvizsgálatra indít. Ismeretes szólásmód a világban, hogy a nemesség kötelez. Tanítónak lenni, ez még sokkal mélyebb kötelezettséget jelent és nagyobb felelősséget ró reánk. De mit tesz az ember? Elhárítja magáról a felelősségérzetet. Körülnéz és azt látja, hogy mások nem veszik olyan komolyan a dolgot és ezzel megnyugtatja a lelkiismeretét. A fenti cím magában foglalja azt, hogy milyennek kell lennie a tanításunknak. Istentől megbízott sáfárok vagyunk s a legrágább kincsek, halhatatlan emberi lelkek vannak ránk bizva. Sok mindent tehetünk, de mindenről számot kell egykor adnunk. A tanítás mint istentisztelet. Új és célravezető pedagógiai irányt jelöl meg ez a megállapítás és követelmény. Összeomlott a világnak sok emberi akaráson, magabízáson és istennélkülvalóságon felépített pompás, szemkápráztató épülete. A romok sok mindent eltemetnek. És akik megmenekültek, azok vájjon sietnek-e most már az igazi kősziklára? Hallom az Isten Igéjéből Jézus Krisztus szavát: ,,Ime, van hely énnálam, állj a kősziklára!“ Folyik a mentőmunka minden vonalon. Az ifjúság, a gyermek a jövő reménye. A pedagógia nagy felelősségérzettel, fáradhatatlanúl kutatja az új utakat. Nagyszerű, sokat Ígérő célkitűzései vannak. S mégis, ismét Bábel-tornyot kezdenek építeni! Hogy a jövő nemzedék határozottabban tudja birtokába venni a földet, ezt a nagy képességet akarja a modern pedagógia a gyermeknek útravalóul adni. Az új utak végállomása a „föld“ és mindennek középpontja ismét csak az ember, a gyermek. Ismerek olyan gyermekeket, akik a legjobbnak tartott új irányú iskolák szellemében nevelkedtek. Va-
