Evangélikus Népiskola, 1931
1931 / 2. szám - Grieszhaber Endre Henrik: Fogalmazás, írás, olvasmánytárgyalás
4 3 ■olvasottakra és tanultakra és bőven nyújt alkalmat a levélforma gyakorlására. És ez tulajdonképen a fogalmazástanítás végcélja. Hegy a gyermekek helyesen meg tudjanak fogalmazni egy levelet, amely nem pusztán egyes élményeknek, tapasztalatoknak rideg felsorolásából, felhalmozásából áll, hanem amelyben az illetőnek érzelmi és képzeleti világa is kifejezésre jut. Egy levél, amelyben szív és élet lüktet. Ezekben az osztályokban kitűnő szolgálatot tehetnek a tanult bibliai történetek, amelyeknek elmondása során a kiváltóit érzelmek is kifejezésre juthatnak. A fogalmazással kapcsolatban röviden meg kívánok még emlékezni a helyesírásról és a nyelvi magyarázatokról, mint amelyek az én szerény véleményem szerint a fogalmazással szerves összefüggésben állanak. Nem tudom u. i. helyeselni azoknak felfogását, akik a fogalmazásnál a helyesírást csak másodrangú kérdésnek tartják és a helyesírásra, valamint nyelvi magyarázatokra külön időt fordítva, azt a fogalmazásnál teljesen kikapcsolják. A fogalmazással párhuzamban kell, hegy legyen a helyesírás is, Amikor tehát fogalmazványunkat bírálat tárgyává tesszük, kapcsoljuk azt mindig össze a helyesírás kritikájával is. Természetesen nem térünk ki olyan részletességgel, hegy a fogalmazás ezáltal eltörpüljön és másodrangú tényezővé sülyedjen. De viszont nem engedhetjük szó nélkül, ha a gyermekek szavakat hibásan írtak. Igenis rá kell mutatnunk arra, hogy ezt a hibát máskor el ne kövessék. Éppen így vagyunk a nyelvi magyarázatokkal is. Bár erre még kevésbé lesz szükség. A helyesírás egyébként éppen olyan gyenge oldala volt a régi népiskolának, akárcsak a fogalmazás. Nem fordítottunk reá annyi időt és gondot, amennyit ez a tárgy éppen fontosságánál fogva igazán megérdemel. Az eljárásunk sem, a módszerünk sem volt egységes. Rendszertelen volt a munkánk és én ennek okát abban találom, hogy. sem a régi, sem az új tanterv erre nem szentel annyi időt, amennyire erre tulajdonképen szükség volna. Különösen az osztatlan és részben osztott iskolában. Pedig a helyesírásnál éppen a gyakorlat és az ehhez szükséges idő képezi az alapfentosságot. Hiába emléltetjíik be a helyesírás kötelékében előforduló szabályokat, ha nem tudjuk a szavakat nagyon sokszor gyakorolni, nem fognak növendékeink helyesen írni. A helyesíráshoz szükséges időt még lopnunk is kell, ha nem volna elegendő a beállított órák száma. Ha az eljárás módját akarjuk tisztázni, tudnunk kell azt, hogy mi is játszik a helyesírásnál fontos szerepet. Vannak, akik a látásban, vannak, akik a hallásban és vannak, akik az emlékezetben látják az eljárásunk eredményét. Szó sincs róla, a szavaknak látása is előmozdítja a helyesírási készséget; de szerény véleményem szerint mégis csak a hallás és az emlékezet, főleg pedig az utóbbi a legfontosabb tényező. A helyes hallás, a hangoknak megítélési képessége igen fontos. Különösen nagy szerepet játszik a hasonhangzású szavak leírásánál. A legmegbízhatóbb azonban az emlékezet. Ha a gyermek egy szót töbször írt, tehát a szónak írásában magát kellőképen gyakorolta, egészen biztos, hogy adandó alkalomkor azt helyesen is fogja írni, mert át-
