Evangélikus Népiskola, 1931
1931 / 2. szám - Dr. Szelényi Ödön: A filozofiai pedagógia magyar úttörői
37 jnány terén. Azonban, hogy e kor számszerint mindenkép gazdag pedagógiai irodalmában némileg tájékozódhassunk, célszerűbb lesz több tárgyi csoportot megkülönböztetnünk. Az első csoportba a kisebb terjedelmű, általános nevelési- és oktatástani munkákat sorozom, továbbá az oly iskolai rendtartásokat és szervezeteket, melyek tisztán gyakorlati célra készültek, m. p. vagy az iskolák közvetlen szükségleteinek kielégítésére, vagy pedig a szülők kezébe vannak szánva. Az ismertebb szerzőket említve, ilyenek pl. Beke Kristóf: Kézikönyv a falusi iskolamesterek számára, 1828. Széchy Ágoston Imre: A nevelés- és oktatástan vázolata tanítók használatára, Pest, 1845. Edvi Illés Pál-nak a Marczibányi díjjal jutalmazott: Első oktatásra szolgáló kézikönyve, Buda, 1837. Márki József: Neveléstan, 1843. Karádi Ignác: Elemi nevelés szülők és nevelők használatára, Pozsony, 1848. Karsay S.: Általános és részletes tanmód, Pápa, 1844. Az ískolaszervezetek közül Hári Péter nagyon becses máramarosszigeti főiskolai szisztémája, 1802. A második csoportba iktatom az olyan kisebb műveket, melyek a nevelés bizonyos ágával, speciális módszertani kérdésekkel foglalkoznak, vagy reformtervekkel lépnek fel. Ide sorozom elsősorban Fáy András és Tavasi Lajos, a korabeli termékek fölött messze kimagasló munkáit, a politikusok, az első m. Kocziclich p. Sopgy, Táncsics, Széchenyi, Wesselényi és régi írók (Jósika: Irányelvek; Tóth Lőrinc: Eszmék a magyar tudományosság, akadémia és iskclaiigy körül, Pozsony, 1840). Ide tartoznak továbbá az ilyen monografikus munkák, mint Kovács Pál: A nevemdék nő nem, Pest, '1833. Joó János: Nézetek a magyar nemzet műveltsége és technikai kifej lése tárgyában, Buda, 1841 és Sasku Károly mérnek s magyar iparos a kor raciona- lisztikus és realisztikus irányát talán legjobban tükröztető és nem egy eredeti eszmét megpendítő munkái. A harmadik csoport a tisztán morális irányú, tehát az erkölcsi nevelést és önnevelést tárgyaló művekből telik ki. Irodalmunknak kivált a reformáció kora óta erősen oktató és morális jellege van, úgyhogy az ilyen jellegű verses művek a 16—17. század végéig tekintélyes számot tüntetnek fel.0) Ezek mellett a prózai munkák sem ritkák, dei kivált a 18. század legvégétől mindig nagyobb jelentőségre emelkednek. A sorozatot megnyitja a 19. század küszöbén megjelent: Erkölcsi oktatások, 1799, Péteri Takács Józseftől; Endrődi J.: Az embernek csodája, Bp., 1806; ezt követik Imre János: Az ifjú böl- cselkedő, Pest, 1830; Benke József: Világ és ember ismeretekre vezető s útmutató oktatásai egy atyának, Kassa, 1833 és Bencsik József sokkal komolyabb erkölcsi alapon álló s eredetibb: Az emberi kötelességek rajzolatja rövid erkölcsi oktatásokban, Pozsony, 1818, végül az egész iránynak mintegy koronája: Kölcsey híres Parainesise, A negyedik csoport — mely ránk nézve a legfontosabb — a nagyobb igénnyel fellépő, esetleg tudományos színvonalra emelkedő terjedelmesebb munkák alkotják. Ide iktatom: Szilassy János úttörő, B) Ujvárossy Szabó Gyula: A magyar verses oktató költészet története 1772-ig. Budapest, 19l'O.
