Evangélikus Népiskola, 1931
1931 / 1. szám - Egyesületi élet
nyék pedig teljesen ingyen hol tejet, hol kávét, hol kakaót kap reggelire vagy tízóraira egy darab kenyérrel. És amikor visszagondolok tanulmányutamra, a szeretet és hála érzése fog el azok irányában, akik utamban segítségemre voltak. Elsősorban hálával és köszönettel tartozom egyet, egyházunk bölcs vezérének, hogy az egyetemes egyház adományával hozzájárult költségeimnek legalább részbeni fedezéséhez. Másodsorban hálásan gondolok a tanulmányút kiváló életrehívójára, Schulrat Fr. J. Níemann-ra, aki a magyarok iránti szeretetének annyiszor és annyira kifejezést adott, hogy szinte már feszélyezve éreztük magunkat. Sajnálkozását fejezte ki előttem, hogy csak ketten voltunk magyarok. Éppen azért azt mondom, ha valaki teheti, figyelje’ meg a berlini Zentralinstitut für Erziehung und Unterricht felhívását és menjen el ilyen tanulmányútra. Sohasem fogja megbánni. Aki pedagógiát látni és tanulni akar, az menjen Németországba, Sajnálom, hogy egész utamat le nem írhatom, valaki talán mégis kedvet kapna és abból csak tanügyünk nyerne. Kaposszekcső. Hoffmann Károly. Egyesületi élet. Az Országos Szövetség 1930. évi december 29-én tartotta tisztújító gyűlését Budapesten, a Tanítók Házában, a tagok meglehetős részvétlensége mellett. Összesen 94-en jelentek meg, ezekből is 50-en Pestmegyéből — 18.000-ből! Hogy a látogatottság nem volt nagyobb, azt az egymást követő gyűlések sorozata ckozta. Nem telik, hiába! Az elnöki tisztséget egyhangú lelkesedéssel ismét Rákos Istvánnal töltötték be. Egyik alelnöki állásba Grieszhaber E. Henrik is bejutott, — amit örömmel regisztrálunk. Az igazgatóság tagjai lettek a mi részünkről: Darida Károly, Ludván Sándor, Mendelényi János, Herényi Rezső,, Rohoska Gézd és Weitler János. Az igazgatóságnak elnökünk hivatalból tagja. Országos egyesületünk tehát a Szövetség vezérkarában 8 taggal van képviselve. A főtitkári állás betöltése nem ment símán. Két komoly kandidátus ál le tt egymással szemben: Földes Ferenc és Wanitsek Rezső. Mind a kettőt jól ismerjük. Mind a kettő rátermett erre a nagyfontosságú állásra. Ha azonban a méltányosság szemüvegén nézzük a dolgot, akkor úgy látjuk, hogy Földes Ferencnek megválasztása nagyobb megnyugvást keltett volna országszerte. A tanítóság tartozik ezzel az elégtétellel annak a férfiúnak, akit a legilletékesebb irodalmi areopag babérkoszorúval tüntetett ki, aki dicsőséget és elismerést szerzett a tanítói névnek, de aki bátor szókimondásáért, a tanítói érdekek férfias védelméért a vértanuk töviskoronáját nyerte el jutalmul. Hamarosan megfeledkezünk mindenről. De szabadna-e nekünk, tanítóknak? * Mint tudjuk, a pénzügyminiszter már kötelező Ígéretet tett az
