Evangélikus Népiskola, 1931
1931 / 1. szám - Hoffmann Károly: Képek tanulmányutamról
21 sincs miért szégyenkeznünk, akár a módszeres eljárást nézzük, akár az elért eredményt tekintjük. Ennek az iskolának a megtekintése után a még mindig szitáló esőben indultunk Lindenfels felé, az Odenwald ,,gyöngyébe“, ahcl nagyszerű ebéd várt ránk. Ebéd után felmentünk a régi várba és a várfalon a ragyogó napsütésben gyönyörködtünk a nagyszerű vidékben. Útban hazafelé megtekintettük még a bensheimi Aufbauschule-t, amely a veit tanítóképző nagyszerű épületében van elhelyezve, miután a tanítóképzést átvitték a darmstadtí és mainzi Pád. Institut-ba, azaz Tanítóképző-főiskolára, amelyek a darmstadti Technische Hochschule-val kapcsolatosak. Másik falura való kirándulásom aug. 16-án volt Storek tanácsos űr autóján. Első megállásunk — öten voltunk, a tanácsos, két lengyel tanítónő, egy litván miniszteri tisztviselő és én — Aarheiligenben volt. Pontosan nem tudom, de tíznél több tanerős iskola. Nagyszerű, modern épület, még nagyszerűbb felszereléssel és különálló tornacsarnokkal. Különösen a fizikai szertár nagyszerű. A legkomplikáltabb dolgok megvannak benne, pl. gőzgép (kicsinyben), fényképezőgép, amelyikkel fotografálni lehet, st. De mindez a tanító és tanuló közös készítménye. Minthogy rövid volt az idő, egy órán át a VIII. osztályban hospitáltunk. A tanítás a német bíróságokról szólt. Nagyszerű kérdések és feleletek. Láttam, hogy a népiskolai magasabb fokon hogyan kell történeti tárgyakat tanítani. Utána egy ú. n. Hilfs- klasse-ba mentünk. Itt kell aztán ideg és türelem, mert ezekbe csak gyengetehetségű gyermekek járnak, akik a többiekkel sehogysem tudnak lépést tartani. Számtanítást hallgattunk, de kénytelenek voltunk megcsodálni a tanító végtelen, türelmét és talán még nagyobb szere- tetét. Sajnos, az idő előrehaladására való tekintettel, nem tudtunk tovább maradni, sem bővebb bepillantást nyerni a schneppenhauseni és braunsharti iskolák működésébe. Mint érdekességet mégis megemlítem, hogy a braunsharti iskolában a darmstadti Pedagógiai Intézetnek két hallgatóját láttuk. Ók így nyáron a vidéki iskolákban hospitálnak. Városban. A városi iskolák tanulmányozása természetszerűleg két részre oszlott, hiszen egy hétig Darmstadt, egy hétig pedig Frankfurt am Main volt a székhelyünk. Darmstadtban csak egy iskolában voltam, de ebben az egyben megtaláltam azt, amit kerestem. A Morneweg-iskola elég új épület — 25 éves —, csöndes helyen, tágas udvar közepén. Az igazgató szíves vezetésével megnéztem az iskola kiváló felszerelését, majd hospi- tálni kezdtem. Végigmentem a Grundschule négy osztályán. írás- és olvasástanítást, beszéd- és értelemgyakorlatot, természetrajzot, éneket és történelmet hallgattam. A történelmet a kísérletképen felállított kilencedik osztályban hallottam. A tanító nagyszerű fogásai, kiváló tanítói egyénisége, a tanulók nagyszerű munkája valósággal bámulatba ejtettek. A tanító csak itt-ott ejt el egy-egy szót, vet fel egy gondolatot, a többit a tanulók mind elvégzik. De hogyan? Élvezetesen, lebilincselően, rendben. Évszámokkal nincs megakadás, csak a falra, a kifeszített papírszalagra kell nézni, amin rajta van minden. Az idő, a történelem eseményei térbelileg ábrázolva. Itt tar
