Evangélikus Népiskola, 1930
1930 / 12. szám - Somogyi Béla: Titkári jelentés
349 hetőséget arra, hegy a bérletet már a legközelebbi évre felmondhassa és azt megsemmisíthesse; d) 1931. évi január 1 -tői számítva a kántori, tanítói és levitái javadalom egy megfelelő, méltányos százalék szerint különíttessék el egymástól, és az így fennmaradó tanítói javadalom egészíttessék ki a megfelelő államsegéllyel; e) tegye lehetővé, hogy a tanítóság ne legyen kénytelen gazdálkodni, munkaszolgálmány és egyéb természetbeniek igénybevételével pedig megbontani a tanító és gyülekezet közötti jó viszonyt. Nagyméltóságú és Méltóságos Urunk! Tiszteletteljes kérelmünket bízó lélekkel és ama reményben nyújtjuk át, hogy ügyünk elintézése megértő, igazságot kedvelő és azért igazságot tévő, meleg szívekre talál. Mi rendületlenül bízunk abban, hegy a magyar királyi kormány és a magyar parlament szegény hazánk válságos helyzetében is meg fogja találni azt az összeget, amely a természetbeniekkel ellátott tanítóságnak jogos, törvényes fizetését cscnkítatlanul biztosítja és ezáltal visszaadja felzaklatott lelkének nyugalmát és szerény megélhetését. Nagyméltóságú Miniszter Úr és Méltóságos Képviselő Úr alázatos szolgái Somogyi Béla, titkár. Krug Lajos, elnök. Uhrin Károly, Perényi Rezső, Húszók József, Kemény Péter, Grieszhaber Endre Henrik, Darida Károly. i Titkári jelentés. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Újra lepergett egy esztendő az idő homokján s mi magyarországi evangélikus tanítók újra összejöttünk itt, ebben a tanítói kitartást szimbolizáló épületben. E szent hajlékban megtelik lelkünk meleg, ünnepi érzésekkel. Hála tölti el szívünket, hegy legutóbbi közgyűlésünk óta újból egy munkában eltelt évet hagyhattunk magunk mögött s áldozhattunk a hit, a vallás és a haza szent oltárainál. Menynyi fáradtság, gond, küzdés áll mögöttünk egy esztendő távlatában! Mennyi remény, vágy, törekvés ment teljesedésbe s mennyi zuhant alá tört szárnyakkal a porba! Ezeken az emlékeken mereng s ezeken a kérdéseken töpreng a lelkem, amikor országos egyesületünk közgyűlése elé beszámolót óhajtok terjeszteni újabb egyévi működésünkről. Tanítói munkánkban megszoktuk, hogy működésünk közvetlen nyomában igen ritkán tapasztalhatunk igazi eredményt. Éveknek kell elmúlniok, mire ott látjuk előttünk a felserdült gyermeket ismeretekben, testi s lelki erőkben meggazdagodva, istenfélelem, emberbecsü- lés, hazaszeretet és léleknemesség drága értékeivel felvértezve. Sokszor állunk gyermeki elmék látszólag termőképtelen sivatagja előtt,
