Evangélikus Népiskola, 1930
1930 / 3. szám - Tolnay Pál: Egy érdekes óra a pedagógiai szemináriumban
81 Eleinte egy ernyőkészítőnél, majd egy könyvtárban dolgozik, míg második főnöke észreveszi a könyvek iránti hajlamát és iskolába küldi; de miután egy iskolai beszédében tanítóit megtámadta, ezek a vizsgálaton elbuktatják és ö most lemondva egy előkelő háznál viselt nevelői állásáról, világgá megy. Először Hcfer seregében harcol a franciák ellen, azután résztvesz az oroszországi hadjáratban, majd saját hazája ellen küzd és a lipcsei népcsatában legjobb barátját lövi le. Világgyűlölet lesz rajta úrrá és ezért kapva-kap régi pártfogójának ajánlatán, hogy egy teljesen elhagyott vidékre menjen, ahol csak pásztorok, vadászok, íavágók, faszénégetők, vadorzók és katonai szökevények laknak és igyekezzék a félvad népet jóra vezetni. Andrásnak óriási fáradságába kerül, míg az egyes foglalkozási ágak bizalmát megnyeri, közben maga is lelki tisztuláson megy keresztül és végre ráveszi a népet, hogy templomot, majd iskolát építsen és rendezett életet éljen. (Folytatása következik ) Egy érdekes óra a pedagógiai szemináriumban. Olvastak a gyermekek . . , Nagyon átérezhették annak a rövid, négy strófából álló költeménynek szíveket megindító meséjét, mert hol egyik, hol a másik törült ki egy-egy könnyet szemecskéjéből. Volt köztük olyan is, akit meg kellett vigasztalni, hogy ne sirassa annyira a költeményben megénekelt háború árváját. Hisz’ jó az Isten és nem hagyja el az árvákat sem. Teremt jószívű embereket, akik gondoskodnak ezekről a puha, meleg fészekből kiesett madárkákról. De kötelessége is mindnyájunknak, a hősi halottak kicsinyeiről gondot viselni s így lesz a hazáért elesett apa gyermeke a nemzet árvája. Valamely olvasmány lehet érdekes, tanulságos és gyönyörködtető. Ezt bizonyára a felnőttek is elismerik magukra vonatkoztatva, mert talán minden embernek van legalább egy kedvelt írója, akinek műveit szívesen olvassa és így a napi robot után egy-egy órára kellemes szórakozást keres magának. Azt az állításomat azonban a nem pedagógusok közül sokan kételkedve fogadják, hogy a népiskolai gyermek olvasmánya a nagyoknak nyújthatna valamilyen élvezetet, vagy, hogy a gyermek el tudna mélyedni kedvelt olvasmányában. Addig persze nem nagy kedvvel olvas a gyermek, amíg meg nem érti az írónak nyomtatásban vagy írásban papírra vetett gondolatait. Éppen azért igen nehéz dolga van a tanítónak, amikor tanítványaival meg akarja kedveltetni az olvasást. Pedig hát ez volt az egyik nagyon fontos tantervi cél a múltban is, meg a jelenben is. De hát azért pedagógus a tanító, hogy meg tudja oldani a legnehezebb feladatokat isi Vége jó, minden jó. Régi szokása az olvasóközönség nagy részének, hogyha valami hosszabb regénynek az olvasásába kezd, előbb megnézi az utolsó la
