Evangélikus Népiskola, 1930
1930 / 1. szám - Kuszák István: Helyesírás és nyelvi magyarázatok
3 Helyesírás és nyelvi magyarázatok. írta: Kuszák István. A helyesírás és nyelvi magyarázatok az új tantervnek egyik leg- homályosabb területe, melynek minden ponton való megvilágítása,, még az arra legilletékesebbek reflektorainak sem sikerült. Éppen azért nem lehet csodálkozni azon, hogy a régi eljárás még nagyon sok szállal szövődik bele az új irányzat szövedékébe. És nem lehet csodálkozni azon sem, ha mi tanítók — egymás mellé állítva a két irányzatot — még nagyon sokszor feltesszük magunkban a kérdést: „Hát melyiket szeressem . . . , melyiket szeressem?“ Emellett azonban meg kell mondanunk azt is, hogy már vannak e tantárgy tanításának olyan területei, amelyeken napfényes utakon járhatunk és amelyek az elemi iskola céljához való közelebbjutás szempontjából, hasonlíthatatlanul nagyobb értéket képviselnek a régi eljárással szemben. Az alábbiakban ezeket szeretném én újra áttekinteni. Azért mondom, hogy újra, mert meg vagyok győződve, hogy azck nagyrészben már úgyis ismertek. Hogy mégis pazarolom a papirost, ezt azzal az elvi állásfoglalással indokolom, hogy: „Valamit ismerni és azt meg is valósítani, két különböző dolog és minél többször hallunk valamit, annál közelebb jutunk annak megvalósításához.“ Nincs tehát más célom, mint az, hogy a már ismert és elfogadott elveket egy lépéssel közelebb vigyem a gyakorlatban való megvalósításhoz. A tantervben a helyesírás és nyelvi magyarázatok — a tizedik főcsoportba foglalt tantárgyak között — a „Magyar nyelv“-i főcsoport ötödik alcsoportjában foglal helyet. E tantárgy célja a főcsoport élén adott egységes célkitűzésben van a következőképen kifejezve. Cél: „A gyermek természetes kifejezési ösztönének fejlesztése, hogy gondolatait és érzelmeit szóban és írásban szabatosan ki tudja fejezni.“ Mindjárt itt említem meg azt is, hogy a II. osztály tananyagának felsorolása között ezt a mondatot olvashatjuk: .„A helyesírási gyakorlatokkal kapcsolatban a nyelvi jelenségek érzékeltetése.“ Amikor ezt a mondatot felfedeztem, arra a megállapodásra jutottam, hogy a népiskolai nyelvi magyarázatok külön célja ebben van kifejezve és hogy az nemcsak a II. oszt., hanem valamennyi osztály tananyagára vonatkozik. Csak egy mellékmondattal kellene kiegészíteni, amikor is az így hangzana: „A helyesírási gyakorlatokkal kapcsolatban a nyelvi jelenségek érzékeltetése olyan mértékben, ahogy azt a gyermek értelmi fejlettsége megengedi.“ Már most ebből és az imént idézett egységes célkitűzésből, nekünk két fontos következtetést kell levonnunk. Az egyik az, hogy a nyelvtan elvont tételei, szabályai és rendszere nem tárgya a népiskolának. A másik, hogy a helyesírást mi nem építhetjük fel nyelvtani szabályokra, elvont fogalmak rendszerére. Nyilvánvaló tehát, hogy szakítanunk kell a régi iskola megvénhedt gramatizáló módszerével; ki kell emelnünk a gyermeket a száraz tudományosság légköréből és le kell vennünk leikéről a szabályok béklyóit. Az új tanterv eme célmeghatározásai azt kívánják tőlünk, hogy ne nyelv
