Evangélikus Népiskola, 1930
1930 / 11. szám - Krug Lajos: Meghívó - Grieszhaber Endre Henrik: Tanítótestvéreim!
ezen mostani alacsony árak mellett is ,,jól megy“, akkor miért kell ismét az összességnek olyan borzasztóan megfizetni ezt a pár pengő többletet? Eljutottunk tehát oda, amit a boldog békevilág tapasztalatain megjósolunk mi, tapaszait, vén rókák. Hegy a természetbeniek és a gazdálkodás csak nyűg és teher, no meg nagy veszteség. Azelőtt legalább olyan nagy veszteség nem volt, mert nem, volt minden olyan igazságtalanul megszámítva. És éppen azért most meg szeretném egyik-másik kedves kollégámat bubozni, amiért néhány évvel ezelőtt ellenem szólt akkor, amikor a kerületi gyűlésen szóba mertem hozni a gazdálkodással járó kellemetlenségeket és hátrányokat, azt kívánván, hogy ez alól igyekezzenek mindenkit felmenteni. Én a gazdálkodásnak mindenkoron halálos ellensége voltam és maradok is. Azt tartom, hogy a tanítóság és a gazdálkodás nem fér össze. Vagy tanító és akkor maradjon az iskolai dolga mellett, vagy pedig földműves, akkor hagyja abba a mesterségét és menjen el földbirtokosnak. Aki a mai gazdálkodást már megizlelte, az nagyon jól tudhatja, hogy annak nyomán csak tövis és kóró terem. Nem hozott az még édes gyümölcsöt, csak nagyon keveseknek. Ma pedig már senkinek sem hozhat. Megváltoztak a viszonyok, megváltozott a nép gondolkodása, erkölcsi érzéke, mentalitása. És ha azt nézzük, mennyire rontja a tanító tekintélyét és mennyire hozza függő viszonyba azokkal szemben, akikkel szemben éppen a legfüggetlenebbnek kellene lennie, akkor a gazdálkodást egyenesen el kellene tiltania tanító, de meg a lelkész számára is. Ne féljünk attól, hogy egy ujabbi kellemetlen idő a gazdálkodást esetleg kívánatossá teheti. Hát hála a jó Istennek nem halt meg éhen a háború alatt egy készpénzfizetéses sem, majd csak megleszünk mi is. De addig is gond nélkül alhatunk, mert nem kell attól tartanunk, hogy a jég elveri az egész évi termést és ezzel egyetemben a fizetést is. Amint az pl. idén velem is megesett. Avagy tán biztosítottam volna jégkár ellen és fizettem volna oda néhány métermázsa termésemet? Ki téríti meg nekem ezeket. No de nem akarok újabb panaszokkal előállaní és a kedélyeket feleslegesen izgatni. Eléggé izgatottak azok úgyis, hiszen nem egy levelet tudnék közölni, amit hasonló sorsra jutott kollégáktól kapok nap-nap után, Áttérek arra, ami jelen soraim tulajdonképeni célja, A Szövetség elnöksége szeptember 25-érc egybehívta a íeleke- zetközi bizottságot. Mondhatom, nagyon jól esett ezen ténye, mert sziklaszílárd az én meggyőződésem, hogy ezzel a bizottsággal fogjuk csak egyedül az igazságos ügyünket valamiképen megoldhatni. Mégis csak fürgébb az ilyen bizottság és más érzésekkel fog a dolgokhoz, mint egy nagy plénum, ahol nagyon sokan a dolgokkal nincsenek is tisztában, csak lotyognak. Ez a bizottság nagyon komoly és bőséges tárgyalást végzett. Maradt is elég elintézni való, de a kezdet számára nagyon is elég volt és meggyőzhette a jelenvoltakat arról, hogy ennek a bizottságnak komoly és fontos teendője lészen. Voltunk a Kultuszban is. Petry államtitkár őnagyméltósága igen
