Evangélikus Népiskola, 1930
1930 / 10. szám - Tárca
304 Óh Grűber Henrik! Drága jó gyermekem! Magyar földben bár, de idegen ég alatt szunnyadod a boldogok álmát. Mióta az idegen uralom elűzött faludból, mióta eljöttem sírodtól minden március idusán egy-egy forró könnyet ejtettem jeltelennek hitt sírodért, melyet képzeletemben rég benőtt a feledés vadonja. Sokáig azt hittem, hogy senkid sincs már, aki sirasson. Azt hittem, hogy csak az én szívem sajog még érted. De most, hogy láthattam sírodat, hogy letérdelhettem a kedves sírdombra, — most már boldog vagyok. Velem együtt térdeltek oda egykori ískolatársaid, — ma már mind felnőtt férfiak és asszonyok, Szótlan némaságban, sűrű könny- özönnel öntöztük még sírod szép virágait. Jácintok, tulipánok, ibolyák violák és nefelejcsek illatoznak, álmodoznak rajta. Azok ültették oda őket, akik velem, azon a felejthetetlen napon — titkon, némán együtt imádkoztak a magyar feltámadásért. A te hü iskolatársaid, az én szerető és szeretett tanítványaim voltak azok. Ma boldog és büszke vagyok, mert olyan szépen gondozott sírt egyet sem láttam a temetőben, mint amilyen a tied és mert akik sírodat gondozzák, nem felejtették el szent fogadalmukat. Mikor eltemettük drága poraidat, sírodnál előttem fogadták meg kis pajtásaid, hogy a tollaspogácsának s minden babonának örökre hadat üzennek és hogy e fogadalmuk emlékére sírodat mindig hűségesen és szeretettel gondozzák. * Édes lelkinyugalommal száll sóhajom a déli végekre, mert a küzdelem jutalmáúl egy fényes márványkő hirdeti ott a munka és a szeretet eredményét. Henrik pajtásai márványkövet állítottak sírjára. E márványkő elválaszthatatlan egységbe fonta össze egy iskola volt növendékeit, E szent egységben — bár az idegen, barbár uralom komor ridegsége borzongatja kedélyüket és ezer átokkal, bajjal sújtja őket — reményteli szívvel, hittel és rajongással várják volt tanítványaim Horthy Miklós legendás, szabadító csapatait. Kedves Kartársak! Kötelező Ígéretet tettünk, hogy ez év végéig a Franklin Társulatnak rendelkezésére bocsátjuk mind azokat az adatokat, kifogásokat, kívánságokat, melyekre a Kapi—Papp könyvek új kiadásánál a szerkesztőségnek szüksége van. Ismételten felhívtuk erre a Kartársak figyelmét, de eddig sehonnan sem jött még hozzászólás. Felkérem azért az egyesület tagjait, hogy foglalkozzanak ezzel a föfon- tosságú kérdéssel és az ide vonatkozó közleményeiket küldjék be minél előbb címemre. Krug Lajos, elnök.
