Evangélikus Népiskola, 1930

1930 / 10. szám - Droppa Ilona: Az evangélikus tanítóné és tanítónő hivatása és társadalmi helyzete

288

2—3 abrosza, dísztörülközője, egy csomó konyha- és szakajtóruhája, ingúj ja ne állna a ládájában mosó színekkel kivárva.

Mikor láttam, hogy megszerették a kézimunkát annyira, hogy anyagra is szívesen áldoznak, megmutatva a saját holmimat, vettünk vásznat és azsúroztunk, hurkoltunk zsebkendőket, később fejkendőket is. Egy festékpárna, néhány cakk- és sarokminta megszerzése nem kerül sokba, annyit minden tanítónő áldozhat, mert azt hiszem, azt mindenki sejti, hogy az előrajzolás munkáját kénytelen a tanítónő maga végezni, hisz minden darabbal nem szaladhatunk az előnyom- dába még helyben sem, vidékről meg épen nem.

Azok, akik tovább tanulnak, az ügyesebbek megtanulnak kötni és horgolni is, de ez már sokkal nehezebben megy, mert a gyakorlati életben nagyon kevéssé tudják az ő ruházkodási módjuk mellett felhasználni.

Szép dolog a kézimunka s ha rengeteg fáradtsággal is jár különösen azért, mert mi I—II, osztályt vezető falusi tanítónők csak órarenden kívül szabad időnkben foglalkozhatunk vele, meghozza gyümölcsét. Sokat lehet vele hatni a falusi nép rossz Ízlésére, fejleszthetjük szépérzéküket, díszítjük lakásuk, munka melletti beszélgetéssel játszva nevelhetjük különösen az ismétlős lányokat s abból az elhasznált sok pamutszálból valami láthatatlan, de annál elsza- kíthatatlanabb fonál szövődik tanítónő, tanítvány s annak hozzátartozói között, mely aztán elősegíti hivatásunk betöltését.

Ma már a hivatalos köröknek is van olyan mozgalma, mely közelebb hozza a falu intelligenciáját a néphez s ez az ískolánkívüli népművelés. A nők részére rendezendő előadások vezetője hivatalánál fogva, a tanítónő, főmunkatársa pedig az ideális tanítónő. Szinte látom egynéhányuk gondolatát, hogy bizony egy falusi háztartást vezető családos asszony nem ér rá ilyesmire. Már pedig erre rá kell érni. Mint ahogy több tanítónő van, aki a tanítás és sok más kultúrmunkán kívül talál időt háztartási munkára is — ha akar — épúgy kell időt szakítani a háztartási munkával foglalkozó úriasszonynak is a szellemi és más kultúrtevékenységre.

Hosszú volna felsorolni, milyen tételeket vehetünk fel, nem is érzem arra hivatottnak magam, hogy irányt mutassak, azért csak a már kipróbált és hasznosan bevált előadásokból sorolok fel néhányat. Beszélnünk kell a nőről, mint a család leikéről, a házirendről, a tisztaság egészségügyi fontosságáról, a gyermeknevelésről, a ruházat rendbentartása és javításáról, harisnya stoppolásról, amit teljesen fölöslegesnek tartanak amíg meg nem ismerik.

Lakodalmi vacsoránál megfigyeltem, hogy tésztájuk drága pénzen cukrásznál csináltatott piskóta-torta és házilag készült lehetetlen ízű süteményből áll. Ez valahogy nem tetszett nekem s ezért egy népművelési órát kedélyes tortakészítéssel töltöttünk el. Itt megtanulták, hogy ugyanazon anyagból lehet nemcsak rosszat, de jót is készíteni s bebizonyítottam nekik kézzel foghatóan, hogy azon a pénzen, amit ők a cukrásznál süttetett piskóta-tortáért fizetnek, otthon sokkal jobb és nagyobb tortát készíthetnek., Amíg szóval