Evangélikus Népiskola, 1930
1930 / 10. szám - Kárpáti Sándor: A tanító tekintélye régebben és ma. Pedagógiai csevegés
275 melynek métermázsáját még ma is 27'84 pengőre értékeli a kultuszminisztérium, Ez módjában áll, mert az 1925. évi 7000 M. E. sz, kormányrendelet és az 1926, évi 25,000 sz. V. K. M. rendelet, mely utóbbinak 4. szakasza felhatalmazza a kultuszminisztert és pénzügyminisztert az újraértékelésre, ha a búzaárak lényegesen megváltoznak. Az értekezlet lezárása után a bizottság tagjai, a kultuszminiszter úr távcllétében, dr. Petry Pál államtitkár úr előtt jelentek meg. itt Rákos István nyílt őszinteséggel feltárta a terményfizetéses tanítók kétségbeejtő helyzetét és a sérelmek gyors orvoslását kérte. Petry Pál államtitkár kijelentette, hogy ismeri a terményfízeté- ses tanítók sérelmeit és nemcsak méltányosnak, de szükségesnek is tartja orvoslásukat. A pénzügyminiszter eddig még nem talált erre fedezetet, de úgy itt, valamint a kultuszminisztériumban is állandó gondoskodás tárgya, hogy a terményfizetéses tanítók minél előbb kárpótlást kapjanak. Tisztelgett a küldöttség azután dr. Nagy Árpád és iff. báró kV lassies Gyula h. államtitkár uraknál is. A pénzügyminiszter úrnál nem sikerült audienciát kapnunk és így nem tudtunk előtte is az eliiszkösödött sebre rámutatni és őt kö- nyörületre indítani. A tanító tekintélye régebben és ma. Pedagógiai csevegés. Irta: Kárpáti Sándor, ny. tanítóképző-int. tanár. Az egyén tekintélyének mindenfajta életpályán három forrása van: először a tudás, vagy nevezzük szakképzettségnek, általános műveltségnek; másodszor a jellem, vagyis az akaratnak a lelki élettel való kapcsolata s annak az erkölcsi megítélés alá eső cselekedetekben való nyilvánulása; harmadszor pedig az egyénnek az a képessége, mellyel a társadalmi környezetbe mint annak érdemes tényezője bele tud illeszkedni. Nyilvánvaló, hogy e három komponens olyan szorosan kapcsolódik egybe, hegy akármelyiknek hiánya vagy csak fogyatékossága is, az egész egyén lelki képére árnyékot vet s így a tekintélynek mint eredőnek is a rovására van. Ha valahol, úgy éppen a tanítói pályán van az egyéni tekintélynek igen nagy fontossága. A tanító egyénisége, értéke, jelleme, társadalmi föllépése egész közéleti pályájának irányítója lehet. Ez rányomja bélyegét magára az iskolára, ebből alakul ki a gondjaira bízott gyermeksereg lelkében a tanító képe, s ez jelöli meg azt a polcot is, amelyre a közvélemény spontán módon a tanítót mint társadalmi egyént helyezi. S itt önként tollhegyre kívánkozik az összehasonlítás, amely a régi és közelmúlt tanítóját a maival szembeállítja. Nem a célzatosság, hanem a tárgyilagosság fog engem vezetni, mikor a két típust néhány ecsetvonással megrögzíteni óhajtom.
