Evangélikus Népiskola, 1930

1930 / 1. szám - A kérdőjel

1 A kérdőjel. Elaggott, kimúlt. Ereje teljében, mosolygó arccal, fiatalos len­dülettel állít be az utód. Meghalt a király, éljen a király! S mi vá­rakozó tekintettel emeljük szemünket a jövevény felé. Vájjon mit rejt mosolya mögött? Csakugyan Ígéretet, vágyak teljesülését, remények beváltását? Vagy csak fedezi megvesztegető mosolyával a reánk le­selkedő újabb csalódásokat, megaláztatásokat? Kérdőjellé alakul előt­tünk az új esztendő és a bizonytalanság köde vesz körül bennünket. Minden új ellensége a réginek. Vájjon mit jelent a változás? Melyik nyújt többet, melyik kevesebbet? A régi, vagy az új? Azon bánkód­junk-e, hogy a régi elment, vagy azon, hogy az új megérkezett? Vaj- jcn ki lebbenti fel a titkot fedő fátyolt; ki ad választ kérdéseinkre? Véges elménk tudatában, parányiságunk lenyűgöző érzetében csak térdre rogyunk és alázatos lélekkel várjuk a megnyilatkozást onnan, ahonnan jön minden jó és minden áldás. És úgy lesz jó minden, aho­gyan jön. Egy pillanatig sem tántorcdhatunk meg hitünkben, egy per­cig sem kételkedhetünk abban, hogy a Világkormányzó oltalma alatt állunk. Nem félünk. Kishitűség nem tarthatja fogva lelkünket; — lemondás, csüggedés nem verheti béklyóba akaratunkat; közöny, rész- vétlenség nem szegheti szárnyát eget ostromló ideálizmusunknak; előitélet, megnemértés nem állíthat meg minket haladást jelző utunk­ban! Önmagunkra kell és fogunk találni. Tudatára fogunk ébredni annak, hegy mindent elérhetünk, ha össze tudunk forrni, ha egységes táborba tudunk tömörülni. Aki ennek igazságától nincs áthatva, aki éket ver összekovácsolt egységünkbe, az ellensége a tanítóság érdekei­nek; az önmaga alatt fűrészeli a fát; az önmagát elgáncsolva, társait is maga után rántja. Bármilyen jelentéktelen az egyed, sokat árthat, de sokat használhat is a jó ügynek. Egy csepp víz semmi. De ha mindig ugyanarra a helyre esik, egész biztosan a legkeményebb sziklát is szétrepeszti, A haladásunk elé tornyosuló akadály nem gránit­tömb. Ha minden egyes magyar tanító csak annyi energiát fejt ki kö­zös érdekeink védelmében, mint esés közben egy csepp víz, akkor már ez új esztendőben is szétmorzsolhatunk minden elénk görgetett aka­dályt és meglesz mindaz, aminek létesítéséhez becsületünket kötöttük. Testet öltenek a Tanügyi Kongresszus határozatai és lepattannak az elfogultság rozsdás zárai kultúrépületünk kapuiról. Meglesz a főis­kolai képzés, a nyolcosztályú népiskola, tisztességes megélhetési le­hetőség, megbecsülés, értékelés, tekintély. Minden meglesz, ha a k a r n i tanulunk. Minden meglesz, ha csakugyan egy akarat

Next

/
Oldalképek
Tartalom