Evangélikus Népiskola, 1930
1930 / 4. szám - dr. Szelényi Ödön: A néptanító az irodalomban
105 csak a tanító a saját nyelvükön nem beszél velük. De legkedvesebbek a falusi népiskola lakói. Ott van a legjobb tanuló : a fekete szemii és hajú Istenes Imre, ott a színtelen arcü, de élénk tekintetű Gál gyerek, továbbá az uraság szöszke Dezső fia, aki úgy szeretne parasztfiú lenni, a csintalan Tóth Bandi stb. Előfordul egy pár fegyelmi eset is. Marci új irkát és tollat vett ; mikor kiveszi a tintásüveg dugóját, Jancsi hirtelen fordultával meglöki, A tinta persze kilottyan és Marci képen teremtette Jancsit, ép mikor a tanító belépett, A tanító a két bűnöst tanóra után ott tartotta, lelkűkre beszél és most Marci belátja, hegy igazságtalan volt Jancsival szemben. Meg kell csókolnia ott, ahcl megütötte és a két gyerek teljesen kibékülve együtt megy hazafelé, Mikor a faluba egy városi kisasszony érkezik, a tanítóval csak úgy foghegyről beszél eleinte, ez azonban tisztes hangon, de minden teketória nélkül megmondja a véleményét : ,,kell egy hidnak lenni, amely a parasztosztályt az úri osztállyal egybeköti. Ez a hid a néptanító, Az én foglalkozásom kedves nekem. Én a falumban minden szivén és leiken uralkodom. Ez nekem öröm. És gazdag is vagyok. Nem mintha vagyonom vagy nagy jövedelmem volna, hanem azért, mert amim van, abba bele tudok illeszkedni, anélkül, hogy összezsugorodnám“. És nagy diadala neki, hogy az elkényeztetett városi lány rövidesen megszereti a falut a maga jó embereivel és — a tanító felesége lesz, íme, egészen más tanítói nemzedék is, mint a minőt cikkünk elején láttunk. És nem példázza-e Gárdonyi sorsa, aki egyszerű falusi tanítóból független emberré, vidéki újságíróból pedig a magyar irodalom egyik elsőrendű regényírójává lett, a tanítóság föl- emelkedését ? A vázolt regények és drámák alapján láttuk, hogy az utolsó évszáz alatt jelentős haladást ért ugyan el a tnító társadalmi helyzete, de hivatása igazi jelentőségét még ma is csak kevesen képesek fölismerni. Milyen megszégyenítő, arcpiritó volt az a bánásmód, melyben sokáig az úri osztály részéről részesült. Milyen lealázó volt helyzete sokszor papjával szemben, aki elárendeltjének, inasának tekintette — tisztelet a kivételeknek ! Bizony, az a harc és ellentét, mely ami cikkünkben is többször felmerült, pap és tanító közt, nem költött dolog, hanem sok esetben az életből van véve, különben nem hangzanának még ma is el éles kifakadások, a papok, mint a .Janitok örök riválisai“ ellen ! Pedig, ha a pap és tanító békés egyetértésben, karöltve működnek együtt, szinte kiszámíthatatlan közös munkájuk eredménye volta ! Erre is volt példa bőven jelen tanulmányunkban, mikor is láttuk, hogy a tanító nem is csak az ő tulaj don- képeni műhelyében, az iskolában, hanem az iskolán kívül is gazdasági, egészségügyi, népművelési ügyekben fejthet ki áldásos, irányító tevékenységet, ha ember a talpán. A pap és a tanító viszonyának a tisztázását mind a kettőt egyenlőrangú munkatársnak nyilvánítását hangosan követeli a modern világnézet. És amint nem lehet cselédje a papnak, úgy nem lehet többé önállótlan szolgája az egyháznak sem. Az egyházi hatóságok túlkapásai elleni küzdelemben tehát jogosult, kivéve azokat a túlzásokat és mesterségesen szított perlekedéseket, melyeket a cikkünk elején szintén érintettünk. A múlt tanítójának legszomorúbb bajai sanyerú, égbekiáltó
