Evangélikus Népiskola, 1929
1929 / 6. szám - Payr Sándor: Wohlmuth János orgonista és karmester, Sopron jeles zeneművésze (1643-1724)
183 Valami jól nem érezte magát- Helyzetét csak száműzetésnek vette és a lelke és a szíve most is Ruszton időzik. Nehezen várja és naplójába írja a hazai híreket- 1685. július havában nagy sáskajárás veit a Fertő mellékén. Ruszti szomszédjának, Gábriel Jánosnak a búzaföldjét fél nap alatt teljesen leették a sáskák, de azért őneki mégis 24 mérő rozsa termett. Pénze is van Ruszton a fekete ládában. A fivére, Fülöp Jakab, 300 forintról küldött neki adóslevelet. Ennek az öccsének 1685. augusztus 27-én János nevű fia született. Az Isten tartsa meg. Beírja, hogy kik házasodtak Ruszton a farsangon és kik lettek az elöljárók, Sajnálkozik, hogy a rokona, Pauer Ádám, Ruszton 1686. február 9-én meghalt. És örül, hogy Sobitsch soproni lelkész fia Regensburgba jővén a nagybátyjához, a hangszeren, a klaviron ő tanítja. A sorsa egyébként elég szomorú. Felesége elhalt. Egyetlen öröme János fia, aki még Ruszton született 1668 körül, jó fiú és jól tanul. Kracher Mária nevű szakácsnőt tartanak a regensburgi házban és 1685 tavaszán Mathes úr házából az ,,Arany kerékhez“ címzett házba hurcolkodott át, mely a Wibner családé. János fia itt vette fel október 4-én az új ruháját, melyet a gróf csináltatott neki elhalt Károly fiának a köpenyéből, A következő év március 4~én azonban nagy öröm éri őket. Mausz Zakariás nevű barátjától kapott levelet, mely szerint a soproniak felajánlják neki az orgonista és karmesteri (directorium musicae) állást. A szegény számkivetettek hogyne fogadták volna ezt szívesen. Hiszen az 1681. évi országgyűlés óta vallásszabadság van már Sopronban, A nagyhéten még a fiával az Úr asztalához járult, április 9-én azután elhagyták Regensburgot. Kürzinger Tamás hajósember hozta le őket Bécsig a Dunán, onnan pedig Zlickel fuvaros szekéren Sopronig, Forró könnyek között üdvözölte Wohlmuth a régóta nem látott szülőföldet és unokabátyjához Paur János Ádámhoz tértbe szállásra, akinek Bánfalván is malma volt. Öccse és sógornője azonnal bejöttek hozzá Rusztról, ő pedig fiával és Paurral május 7-én ment ki 12 év előtt elhagyott szülőhelyére. Örült, hogy itt minden ingóságát és drágaságát, még a szép skatulyában a gyűrűt s a pozsonyi és boroszlói jutalompénzeket is megtalálta. Összeszámoltak és öccse 550 forintról adott neki új adóslevelet. Wohlmuthnak a muzsika mellett igen erős gyakorlati érzéke volt a földi javak iránt is. Bohém könnyelműséggel sem őt, sem utódait nem lehetett sohasem vádolni. Talán azért is nem vált oly világhírű művésszé, mint az unokaöccse, az ifjabb Kusser. Orgonista és karmesteri hivatalába a konvent hivatalosan csak július 11-én iktatta be, de az útiköltségére Retz Sámuel templomatya már előbb kifizetett neki 23 forint 18 krajcárt. Az évi fizetése ugyanaz lehetett, ami Rauché volt: 100 rajnai forint, 6 akó bor, 15 mérő gabona, 6 öl fa és szabad lakás, A templomatya 1687-ben az első évnegyedre 37 forint 30 krajcárt fizetett ki Wohlmuthnak készpénzben. Dobner Ferdinánd gondnok is 1689-ben fél évre 75 forintot fizetett neki. De mellékjövedelme is szépen volt a magánórákért. Igen jó hír előzte meg s a zenét tanulni vágyó soproniak valósággal megrohanták.
