Evangélikus Népiskola, 1929
1929 / 1. szám - Koller István: Spranger Eduárd
8 felbontható-e még elemekre vagy sem. Az „elem“ szó természetesen nem térbeli jelenséget, hanem tudattartalmat jelent. Az elemekkel foglalkozó pszichológia nem jelenti a teljes lélektant. A költő, történész, lelkész jó pszichológus lehet, anélkül, hogy ismeri ezt a tudományt. A lelki élet megértése nem az elemlélektan ismeretén nyugszik. Aki valamely történeti személy elhatározásait akarja megvilágítani, nem a képzetek és vágyak után kérdez, wanem a cselekvés motívumai után. Az elemek vizsgálata megzavarja az összhang értelmét. Ezen összhang az elemekből nem értelmezhető, ahogyan nem magyarázható ki az élet jelenség sem maradéknélkül fizikai és kémiai processzusokból. A lelki élet egészének sajátsága, hogy értelme van, azaz mindig látunk valamely értékre való vonatkozást. A részletjelenségek értékes összmunkálat alapján nyernek értelmet. Egy egyén lelkivilága is bizonyos célra irányult, Dilthey a lelket Zweckzusammenhang-nak mondja. A történeti életben a léleknek része van oly értékképződmények létrehozásában, amelyek már nem az egyéni létet szolgálják; ezen értékmegvalósulások jelentősége túlmegy az egyéni életen és a szellemi élet, a kultúra tartalmát képezik. Az értékelés maga feltétlenül törvényszerűségnek van alávetve. Csak azon értékek ,,valódiak“, amelyek e törvényszerűségek alapján ismertetnek el olyanoknak. E törvényszerűséget egy tárgyilagos normatudat ismeri fel. Tudat, amely objektív normákat ismer. Ami a kultúrában objektív értékkel bír, az oly értéknormák megvalósulása, amelyek az egyéni tudattal szemben megvalósulandó értékeszmék, amelyek kötelezők. A kultúrában, mint objektív szellemben, sok a szubjektív vonás, de mégis az egyénnel szemben áll; az objektív szellem alatt azonban a valódi, általános érvényű, önértékű eszmék megvalósulása is érthető. E két sajátság külön is választhátó, az első az objektív szellem, az utóbbi a normatív szellem. Az előbbi a valódi és hamis értékek tartalma, a történeti és szellemi élet, amely az egyént körülveszi; az utóbbi azon művelődés ethikai eszme, amely minden egyén és kultúra felett áll, amelyet megvalósítani kellene. A lelki életben tehát több tevékenységet lehet megkülönböztetni, megismerési, esztétikai stb., de az egyén nem mindig az ezen megvalósulást követelő objektív törvényszerűség szerint valósítja meg azon eredményeket, amelyek e tevékenységből fakadnak, A lelki elemek csak egy struktúra keretében nyernek értelmet; képzetek, érzelmek önmagában értelmetlenek. Ezen objektív értelmet más egyén is felfoghatja, mert a struktúrában objektív törvény- szerűség található fel, ha e törvényszerűség működése nem is minden esetben tiszta. A lelki elemek ezzel ellentétben izolálva állanak. Valakinek képzetei, érzelmei nem lehetnek az enyéim; de élményeink közölhetők másokkal és más ebbe bele élheti magát, ami által az illetőben egy az enyémhez hasonló szellemi aktus keletkezik, amely egyirányú az enyémmel. (Vége következik.)
