Evangélikus Népiskola, 1929
1929 / 2. szám - Koller István: Spranger Eduárd
86 így más értelme van az ismerésnek, más a vallásnak vagy művészetnek, mint egésznek. Egy csillag így különböző módon fogható fel; más hatással lesz a lirikusra, más a csillagászra. Minden szellemi aktushoz egy értelemterület, jelentésterület tartozik, amelynek történeti fejlődése és megjelenése adja a megfelelő kultúraterületet. A megismerés, avagy a földmíves munkája stb. még nem érték, de minden szellemi területhez csatlakozik érték; azt uralja. Ez adja a céltudatos összmüködést is. Minden munka az érték szempontja szerint Ítélhető meg. A megismerés, műalkotás, gazdálkodás stb. törvényszerűségének tiszta megvahsulásához csatlakozik a megfelelő érték. A szellemi tevékenységek értékeket valósítanak meg. Meg kell különböztetni tehát az uralkodó szellemi törvényt és a história által determinált megvalósulást, így a gazdasági alkotások felett áll a ,,gazdaságos“, az ismereti alkotások felett az ,,igaz“, a művészi alkotások felett a „szép“ eszméje stb. Hogy a szellemi alkotásokban időfeletti érvény jut kifejezésre, amely nem függ az egyes alkotásoktól, azt mutatja, hogy a szellemi alkotások megértése nem függ a kortól vagy vidéktől. Szellemi megértés a szelleminek időbeli megjelenését visszavezeti az időfeletti törvényszerűségre, időfeletti értelmére. A lélek szellemi struktúrája alapirányában egyezik az objektív szellem struktúrájával. A szellemi tevékenység minden területe egy-egy értéket valósít meg. Az emberi természet mindenkinél más-más szellemi irányba van beállítva. Ezen beállításokból kell megérteni a történetileg kifejlődött kultúra alapirányait. Mindenhol, ahol emberi kultúra található, ennek alapirányai azonosak. Vannak egyéni és társas szellemi aktusok. Még egy Robinson is megismerne, gazdálkodna, alkotna, de nem szeretne vagy uralkodna; ez már társas szellemi aktus. Minden embernek teljesen egyéni világképe van, de minden szellemi tevékenységben a szellem egésze van jelen. Midőn az adottat kiemeljük, az a megismerés jelensége. Az alkotásba való beleélés az aesthetikai aktus csírája. Ha valamely élmény áj tatosságot eredményez: vallási hangulat. Az értelmezés tehát lehet: gazdasági, elméleti, aesthetikai, vallási. Ezek az egyéni szellemi aktusok, amelyek egymással is vonatkozásba léphetnek. így pl. egy kilométer távolság, mint magasság nemcsak ismerési, hanem aesthetikai, sőt a megbirkózás hatásával gazdasági és a fenséges látásával vallási élményt is kelthet. A vallási élmény az életegészre való vonatkoztatásból áll. Valódi megismerési aktusok értékmentesek. Semmi egyéb, csak megismerés akarnak lenni. Az aesthetikai terület önállóságát bizonyítja, mihelyt egy műalkotás használati tárgy, elvesztette sajátlagos jelentését. A vallási aktus lényege, hogy arra törekszik, ami az egész életnek értéket ad. Csak az valóban értékes. A társas aktusok: hatalmi aktusok (subordinatío; uralom és függés!) és szimpatikus aktusok (koordinatio; szeretet és gyűlölet!). Másképen politikai és szociális értékek. A szellemi mivolt törvényei, az érték törvényei sohasem a folyamatra, a lefolyásra vonatkoznak, hanem normatív törvények. Ezeknek tehát nem lefolyásuk leírása fontos, de eredményeik eszmékhez \
