Evangélikus Népiskola, 1929

1929 / 1. szám - Tárca

32

Ahcl sikereket tud elérni, ott meg is kell azokat tartania. Övé a felelősség. És mikor leszáll az este és mindenhol a pihenés aranyozza be a kedélyeket, jó pályatársam, neked a pihenés is munkát jelent, akkor tolod őrszemeidet előre, hogy a holnap támadása ismét a tiéd legyen.

Ki az a merész, aki le merné kicsinyelni az ellenhadat? Óh, akadnak ilyenek bőven! S ki az, aki segítségre siet? Nó . , . ebből aztán ritkábban!

Csak egyre vagyunk kiváncsi! Azok, akik a magyar tanító sorsát intézik, mikor tanulják meg a harcászat legelemibb tételét: Utána- pótlás nélkül hiába ja küzdő minden erőfeszítése. A tanítónak nívót kell tartani, tovább tanulni, kultúrlény módjára kell öltözködnie, ez pedig pénzbe kerül. Ezt a pénzt, ezt az utánpótlást senkitől sem sajnálják jobban, mint a magyar tanítótól. Igen! Bele szeretném kiáltani, oda szeretném égetni mindazok leikébe, akik elfelejtették, hogy az életbe a lökést, az egyenes utat, a boldogulás alapját, a tanító adta meg nekik.

Nem kaszinózni, nem hejretyútyázni, nem mulatni akar a tanító, hanem jó papjával holtig tanulni, hogy holtán túl is tanítson,

Kultúrember akar lenni, ő, aki magából sugározza a kultúrát. Vagy talán a hősök sorsa mindig ugyanaz, mint 1918-ban volt, amikor nevették azt, aki harcolt, mondván: ,,Vicc volt itthon maradni, nem kimenni a frontra?!“

Óh, az igazság keresésében sokszor kiáltok így:

Bizony, igaza van annak a görög közmondásnak: ,,Akikre az istenek haragszanak, azokat tanítóknak teremtették.“

Felkérem tanítótársaimat, hogy katonai adataikat velem közölni szíveskedjenek. Úgyszintén azokét is kérem, akik mint polgárok teljesítettek valamely hadiintézetnél szolgálatot.

Az adatok beküldésére kérem az elesett hősök hozzátartozóit is.

Készülő könyvemhez — mely az „Evangélikus tanító a világháborúban“ címet kapja — szolgáló adatokért itt is már köszönetét mondok.

Közleményeket a következő címre kérek;

Káva, u, p. Monor (Pest vm,), Páter Jenő, evang, tanító.