Evangélikus Népiskola, 1929

1929 / 1. szám - Egyesületi élet

rövid év van hátra, nem lehet sokat és nagyokat ígérni. Nem is mondhatok mást, minthogy szerény tehetségemmel szívesen szolgálom az egyesületet és a tisztséggel járó teendőket legjobb tehetségem és tudásom szerint fogom elvégezni. Az a munka, ami az egyesület vezetésével jár, nem jelent ugyan szerfelett nagy megterheltetést, de a felelőség és a gond, amivel az ügyeket el kell intézni, a hivatallal járó teendők mellett oly többletet ad. amely érezhetően nehezedik a lelkemre. De bízom abban, hogy azok a kartársak, akik ezzél a tisztséggel megbíztak, segítségemre lesznek ennek a tisztségnek és tehertöbblefnek a viselésében oly értelémben, hogy az egyesületi életben mennél többen és sűrűbben részt vesznek. Mivel utolsó gyűlésünk alkalmával már utalás történt arra, hogy egy másik egyesületben már viseltem hasonló tisztséget, azért k. kartársak talán nem veszik most hivalkodásnak, vagy dicsekvésnek, ha én is hivatkoznom rá, hogy a vasi felső egyhm. egyesületben az ottani íagtársak bizalma, vagy talán helyesebben az akkori körülmények sajátságos alakulása igen is az egyesület élére állított és azután hosszabb időn át, Burgenland elcsatolásáig vezettem az egyesületet. De ott is sokszor szemben állott a feladat nagysága és fontossága az én erőim fogyatékosságával és gyengeségével és valahányszor erőmet lankadni éreztem, munkatársaim közül mindig voltak, akik szeretetiikkel és támogatásukkal segítségemre siettek és ahol erőm elégtelennek bizonyult, ott megtoldották saját tudásukkal és bölcseségiikkel. Legyen szabad reményleni, hogy itt is így lesz, hogy a kedves tagtársak részéről itt is segítséget várhatok. Amidőn igy szives támogatást kérek, teszem ezt nem saját személyem érdekében, hanem az egyesület érdekében. A'íert, hogy az egyesület rendeltetésének megfelelhessen, ahhoz nem elegendő a tisztikar kötelességtudása, hanem szükséges ahhoz mindegyik egyesületi tag közreműködése is. Az egyesületbe való tömörülés azért történt, hogy munkánkban egymást segítsük, hogy egyesült erővel leküzdjük azon nehézségeket, melyek hivatásunkban sokszor felmerülnek és hogy közös erővel keressük, kutassuk azokat az utakat, módokat és eszközöket és hogy tökéletesítsük azokat az eszközöket, melyek hivatásuk lelkiismeretes és lehetőleg legeredményesebb betöltéséhez vezetnek. És ebben a munkában mindnyájan részt vehetünk, mindenki az ő saját egyénisége, hajlama, képessége és tehetsége szerint. Senki sem oly tökéletes, hogy újat nem tanulhatna, senki sem oly kicsi és gyenge, hogy társának valamiben segítségére ne lehetne. Az egyik, az idősebb bizonyára szívesen közreadja az ő tapasztalatait, hogy a hosszabb gyakorlat által igazolt és bevált tanítási módszert mások előtt is hozzáférhetővé tegyük; ismét más kellő felkészültséggel tanulmányozza, azután ismertesse az újabb pedagógiai irányokat, módszertani újításokat és vívmányokat ; az új tanterv is elég alkalmat ad, hogy az anyag feldolgozásáról megbeszélést, vagy eszmecserét folytassunk, vagy ha