Evangélikus Népiskola, 1929
1929 / 6. szám - Tárca
191 Mi csak magunkról igyekeztünk tudni, de magunkat tudatni másokkal nem akartuk. Magunknak maradtunk s engedtük, hogy butasággyártók olcsó ékelődéseinek céltáblái legyünk. Ismerek egy földbirtokost, aki még a régi jó világ ittfelejtett öreg tekintetes ura, aki ellensége minden olyan embernek, akik állami fizetést kapnak, csak — szerinte — kettő érdemli meg igazán a fizetést: a dajka és a tanító! Sok ilyen földesurat Magyarországnak! A faluban beszélgettek: a pap, a tanító, a jegyző, a patikus, s egypár jobbmódú földmíves. Valaki ezt a kérdést vetette fel: „Ki a falú esze?!“ A pap, tanító, jegyző, patikus fejében a kvalifikáció nagyságának latolgatása termelt gondolatokat, míg az egyik egyszerű parasztember így szólt: „Mán instálom kérőm, csak a tanító úr, mert az tanított mindnyájunkat írásra, olvasásra, böcsületreG Sok ilyen derék magyar embert hazánknak! Előre a tanítócsapatokkal. Nekünk meg kell hódítanunk az egész társadalmat, amit hibánkból is elveszítettünk egykor, * Kertésznek lenni talán a legszebb. Igaz, hogy tép ki életet is. Tépi a gyomot, a dudvát, de a nemesnek, jónak életet ad. Ápolja, neveli. Szép munka, nagyon szép. Ennél szebb csak az élet kertészéé! Tanító, te vagy az élet kertésze! Páter Jenő. Jézus és a gyermekek. Sátrába aludni tért már az Úr, Körülte csend, a szellő sem leng; A Fáradt pihenni ment, S ím, miként a Tavasz halk suttogásában - Édes madár dalok zene hangján szólna, Anyák karjaiban gyermek buksi fejek, Szőkék és a barnák, kicsinyek és aprók Vidám csicsergés, nevetés a hangjok, A Mesterhez jönnek! Gyermeké a jövő, azé az Ígéret; Az Úrnak kezéből szálljon az Ígéret, Tegye életüket áldóvá, könnyebbé, Kicsiny kortól kezdve kísértéstől menté, Mindent a gyermeknek, mindent a gyermekért, Oly örömmel jönnek!
