Evangélikus Népiskola, 1929

1929 / 1. szám - Krug Lajos: Uj év, uj remények

Uj év, uj remények.

Szfinkszszerűen terpeszkedik elénk az új esztendő. Vájjon mit hoz? Az elaggott múlt esztendőt senkinek sincs oka siratni. Ami csalódást, fájdalmat, bánatot hozott nekünk, vele együtt a sírba temettük, És most, miként a hívő mozlim kelet, ép olyan bizakodó lélekkel fordulunk mi is a felkelő nap, az új esztendő felé és tőle várjuk mindannak megadását, amit az elhalt tőlünk megtagadott. Mi tanítók könnyen kielégíthető társaság vagyunk. Bizonyára rólunk vette koszorús költőnk a mintát, amikor papírra vetette szépséges gondolatát:

Földi ember kevéssel beéri,

Vágyait, ha kevesebbre méri. —

Nem támasztunk nagy igényeket az új esztendővel szemben. Nem kérünk ezüstöt, aranyat, go'ndnélküli jólétet, csak tisztességes megélhetési lehetőséget. Nem kérünk rangot, megkülönböztetett tiszteletet, csak annyit, amennyi minden becsületesen végzett munka után mindenkinek kijár, — Néhány morzsát hullasson nekünk is az új esztendő. Óvjon meg bennünket a Mindenható minden csapástól, bajtól, bánattól és vigyen egy lépéssel közelebb mindnyájunk szent céljához, a sértetlen integer magyar haza megvalósulásához is. Egyéb kívánságaink. Az összes jelek arra mutatnak, hogy ebben az esztendőben nyer egyházunk a változott viszonyoknak megfelelő új alkotmányt. Törvényhozóink, a zsinat képviselői bizonyára legjobb tudásuk és meggyőződésük szerint rakják le új egyházi törvényeink fundamentumát, E törvényeknek az élet követelményeihez kell alkal- mazkodniok. Hatalmi kérdések, féltékenykedésre okot szolgáltató gyengeségek nem lehetnek mozgatói ez alapvető munkának. Helyet követel magának a nap alatt egyházunk minden őszinte híve, — Nem elriasztani, gyűjteni kell kisded seregünket és módot adni mindenkinek, hogy egyházát szíve szerint szerethesse és szolgálhassa.

Mi tanítók elsősorban egyházépítő munkát végzünk. Ne fosszanak meg bennünket annak lehetőségétől, hogy ennek a magasztos munkának téúyleg egész lélekkel át is adhassuk magunkat. Kívánságunk tehát, hogy a törvényhozó testület az új esztendőben mutassa ki jóindulatát egyházunk önzetlen szolgái, tanítói iránt is. És valósítsa meg mindazokat a valóban minimális kívánságokat, amelyeket az evang. tanítóság memorandumában ismételten a zsinatot előkészítő bizottság elé terjesztett és amelyekhez ez nem járult hozzá 100^o-ig.

Újból és újból hangsúlyozzuk, hogy egyházunk fennállását és jövőjét csak akkor alapozza meg igazán, ha veteményes kertjének gondozóit, minden töprengés és húzódás nélkül, de örömmel fogadja alkotmánya sáncai mögé. A legértékesebb munkatársak egyikét nem kizárni, hanem be kell venni egyházi közigazgatásunk egész szervezetébe. Számarányának megfelelő képviseletet nyerjen tehát az evang. tanítóság az egyházi közigazgatás minden fokozatán. Ne arról legyen