Evangélikus Népiskola, 1929
1929 / 1. szám - Vegyes közlemények
17 4. Egy igen kedves barátunkat Benedek Vincét az Országos fanítószövetség a tiszteletbeli tagsággal tüntette ki. Mült évi december 29-én Rákos István megható, szép szavak kíséretében adta át az ünnepeknek a díszokmányt Kívánjuk Benedek Vincének, sokáig élvezze még kartársainak őszinte tiszteletét és szereíetét. 5. Sír egy ország. . . . Ezen a címen jelent meg második bővített kiadásban ismert- nevű poéta kartársunknak, Móra Lászlónak verses kötete. A könyv jósága mellett bizonyít már az a körülmény is, hogy a közokl. miniszí. 88.213/926. sz, alatt felvette a Népiskolai Könyvtárak katalógusába. Az illusztris szerző négy csoportba osztva mutatja be pompázatosán szép kölfeménytermékeit. Nem emelünk ki egyet sem különösen, mert nehezünkre esik a választás. Mind egyformán megszeretjük, ha végig olvassuk ezeket a csengő-bongó verseket és addig le sem tesszük a kötetet, míg nem végeztünk vele. Iskolai használatra különösen az teszi alkalmassá ezt a gyűjteményt, hogy tősgyökeres magyarságával, ragyogó színeivel és a rímek zenéjével azonnal fogva tartja a gyermekek lelkét és a kis nebulók bizonyára nagy kedvvel és lelkesedéssel szavalják majd a szebbnél szebb irredenta és egyéb alkalmakra irt verseket. /Minden kartársunknak melegen ajánljuk beszerzésre. (Móra László, Bpest, III., Határ-u. 2) 6. Külföldi furcsaságok Magyarországról. Mit tanulnak rólunk a külföldi iskolákban? Ezen a címen Sezső Lipót kir. tanfelügyelő felette tanulságos könyvet adott ki. Szinte a bornirtsággal határos az a tájékozatlanság, amellyel a külföld velünk foglalkozik. A különféle nációk versenyeznek a tudatlanságban. Olyan arcpirító valótlanságokat és sületlenségeket hordanak össze tankönyveikben, hogy az embernek szinte tótágast áll tőlük az esze. De nemcsak a szöveg tarthatatlansága, hanem az alátámasztásul szolgáló illusztrációk is annyira tendenciózusok és annyira látszik rajtuk a ferdítés szándékossága, hogy- felháborodásunk méltó kifelezésére nem találunk megfelelő szót. így pl. Budapest képe egy francia tankönyvben olyan, hogy mindenki jelentéktelen falunak nézi. Az Alföld csak steppe, kietlen pusztaság. A magyarok nomádok. Egy lázas német Írónő pedig azt mondja egy hazánkba készülő földijének: „Magyarország az az ország, ahol csak lókórház van“. A Nyugat „művelt“ népei szerint Magyarországban nincs más, mint lólegelő A magyarok a sárga fajhoz tartoznak. Cigány, csikós, csárdás, puszta, ez Magyarország fogalma. Az egyik tankönyvben ez áll: „Dunántűlnak a Balatonig terjedő déli része puszta. Budapest oázis a sivatag közepén. A juhász pásztorbotjára támaszkodva órák hosszat elnézegeti a legelő nyájat, avagy fakanalat farag, vagy harisnyát köt.
