Evangélikus Népiskola, 1928
1928 / 1. szám - Koczor Márton † - Egyesületi élet
29 egy levelező-lapon „Szálljon a da 1!“ című daloskönyvemet (bővebb leírása e lap múlt évi 12. számában), mert az óriási nyomdaárak miatt csak korlátolt mennyiségben nyomatom. — Szeretettel kéri: Fövenyessy János, Sajókeresztúr (Borsod vármegye). Koczor Márton. Az evangélikus tanítóságnak egy markáns alakja dőlt a sírba. Életének 72. évében helyeztük örök nyugalomba Koczor Mártont, A frissen hantolt sír mellett nem haladhatunk el egy-két konvencionális frázissal, itt meg kell államink és tudatára ébrednünk annak, hogy az elhunytban egy igazi nagy értéket adtunk át a szülöttjét visszakövetelő anyaföldnek. Koczor Márton egyike volt azoknak a keveseknek, akiket hivatásuk géniusza csókolt homlokon. Csodáltuk őt mint kötelesség- tudó, nagyképzettségű és ideálisan gondolkodó tanítót, mint ritka erényekkel ékeskedő férfiút, mint fáradhatatlan szervezőt,. mint sohasem csüggedő apostolát a tanügynek. Mint a Kemenesaljái Tanítóegyesületnek elnöke, mint a Dunántúli Egyházkerületi Tanítóegyesületnek első ,ékes tollú jegyzője, aranybetűkkel írta be nevét évkönyveinkbe. A tanítóság érdekeinek önzetlen harcosa volt. Buzdított, sarkalt, agitált, ha kellett, ostorozott, hogy kartársait magasztos élethivatásuk hűséges betöltésén kívül, a közérdek számára is megnyerje. Szinte szuggesztív hatása volt lelkes hevületének s a logika minden törvényével felépített beszédeinek. Bölcseségének kútforrásá- ból sokszor merítettek az „Evangélikus Népiskola“ olvasói s amit ő a „Diófa alatt“ elmondott ifjú társainak, az örökké felejthetetlen marad előttünk. A „Diófa alatt“ magvető munkát végzett iskoláink és mindnyájunk javára. Most, hogy pihenésre tért, mélységes fájdalommal vesszük körül drága emlékét azzal az Ígérettel, hogy Koczor Márton nevének ke- gyeletes őrei leszünk! Legyen áldott még a hant is, mely ez igaznak porhüvelyét takarja! K. L. Egyesületi élet. A Somogyi Egyházmegyei Tanítóegyesület 1927. évi október hó 12-én Iharosberényben tartotta rendes őszi gyűlését. Bevezetésül Héricz Jenő gyakorlati tanítást tartott a fogalmazásból a III.—IV. oszt. tanulóival e címen: „A magyar zászló,“ Az egyesület az érdekes, tanulmányozásra és nagy szorgalomra valló gyakorlati bemutatásért Héricznek jegyzőkönyvi köszönetét szavazott.
