Evangélikus Népiskola, 1928
1928 / 1. szám - Grieszhaber E. H.: Evangélikus iskoláink tankönyvügye
17 kadozó iskolafenntartók fokozatos tehermentesítésével és nem megterhelésével biztosítsa az elemi iskolai ügy fejlődését! De hiszen én karácsonyi ajándékról kezdtem a szót. (Úgy látom, sok a keserű csepp a tintámban!) Ha a fizetésemelésről szóló rendeletet még nem is, de az arcképes igazolványokat érvényesítő rendeletet már olvashattuk, amelyben változatlanul megmaradt ,,a térítési összeg“, ami azt jelenti, hogy minden családtag után karácsony havában 20 pengőt, ,,érvényesítés“ címén 1 pengőt, ajánlási díj címén 50 fillért [4-—5 családtag után, aki bír, másfél milliót) fizethet be egy évre előre, kamatmentesen az állami vasutak pénztárába, azért, hogy esetről- esetre, minthogy a vasúti kedvezmény a békebeli mértékben állapíttatott meg („Kansz“ 1927. évi nov. 30. számában olvasható), a használt kocsiosztály árának 50%-át, vagyis a felét (féljegy) még külön is megfizessük. Hol maradt a kedvezmény a tanítók számára? Hát ez nem karácsonyi ajándék? Róth Kálmán, Aszód. Evangélikus iskoláink tankönyvügye. Amidőn gróf Klebelsberg Kunó, Magyarország közoktatásügyének nagy reformátora, kiadta a népiskolák új tantervét, egységes tankönyvekről is hallottunk valamit susogni. Nagyon kiváncsiak lettünk volna arra, miként gondolta ezt a kérdést megoldani s milyenek lettek volna ezek az egységes tankönyvek? Ma csak azt tudjuk, hogy a kérdés ilyen formában elintézetlen maradt, mert óriási moraj keletkezett tankönyvírók és kiadók, főleg pedig egyes felekezetek soraiban akkor, amikor ezen hír a kultuszminisztérium ajtóin kiszivárgott. Bizonyára ráeszméltek illetékes helyen arra, hogy Magyarországon ez teljesen lehetetlen, mivel az egyes felekezetek mint iskolafenntartók érzékeny féltékenységgel vigyáznak arra, hogy a felekezeti jelleg még a tankönyvkérdésben is kidomborodjék. És ha az egységes tankönyv ilyen széles és általános, mondjuk országos viszonylatban nem is volt megvalósítható, annak főhibája éppen a felekezeti érzékenység volt. Nagyon fontosnak és éppen azért kívánatosnak tartanám azt, hogy az egyes felekezetek inter muros megvalósítsák az egységes tankönyvet. Ránk evangélikusokra nézve szinte életkérdés az egységes tankönyv kérdésének rendezése. Az egységes tankönyvnek minden tekintetben csak áldásos következményei lehetnek. Egységes tankönyv egységes evangélikus szellemet, egységes munka- programmot, egységes iskolai életet, egységes célt és egységes erőt jelent. Az egységes tankönyvnek anyagi előnye, hogy nagyobb tömegben készülvén, ára olcsóbb s így könnyebben hozzáférhető. Oly kevesen vagyunk, hogy nálunk luxus az erőknek szétforgácsolása, mert szellemi és anyagi pazarlást jelent.
