Evangélikus Népiskola, 1928

1928 / 5. szám - Illetményügyek

152

9. Jézus, sebeidnek mélye (Ékv 184. Kkv 229). Böjti ének. Szövegének szerzője Heermann János (1585—1647) köbeni (Szilézia), majd lissai (Lengyelország) lelkész, aki Luther és Gerhardt ideje között legkiválóbbja volt a német egyházi énekköltőknek. Mintegy 500 éneket szerzett s ezek tartalmilag Jézus iránt való szeretetének megható és meggyőző bizonyságtételei, alakilag pedig művésziek. Egyházi énekei 1636-ban jelentek meg gyűjteményesen (,,Haus- und Herz-Musika oder Devoti musica cordis“). Énekei közül az Ékvben hét található, ezek közül legismertebb: Isten, ó szent Isten (29), Szerelmes Jézus, vájjon mit vétettél (182).

A ,.Jézus, sebeidnek mélye“ kezdetű ének dallamáűl régebbi énekeskönyveink (pld. a Zengedező Mennyei Kar) a „Mint a szép hűvös patakra“ dallamát írják elő. Az Ékvben jelzett „eredeti dallam“ a Skultéti-féle „Melodytura aneb Partytura , . . 1798“ c. korál- könyvből került az Altdörfer-féle korálkönyvekbe s azokból a Kkvbe. A Skultéti-féle 1798. évi korálkönyv 377. számú dallamának („Der lieben Sonne Licht und Pracht. Zlatého slunce krásny béh“) régebbi forrásai ismeretlenek. E dallam a Kkvben B-dúros, 9 hanglépcsőre terjed és a trocheusi szövegnek megfelelően leütéses.

Hamar Gyula.

Illetményügyek,

Az „Evang. Népiskola“ folyó évi februári számában előadott „példátlan esethez“ teljesen hasonló fordult elő nálunk is, azon különbséggel, hogy a tanító helyi javadalma 95 egységben volt megállapítva és az utódnak a minisztériumban való személyes utánjárással sikerült azt 59 egységre helyesbítetnie. — Ebből kitűnik, hogy menynyire károsodott az illető tanító, miután e túlmagas értékelés folytán kevesebb államsegélyt kapott, mint amennyi tényleg megillette volna.

Az iharosberényi kollégának rossz néven vették, hogy az ő ügyével foglalkozó és zajosnak ígérkező gyűlésre nem ment el, hogy ott a jegyzőkönyvet vezesse, hanem erre megfelelő helyettest állított. Kérdés már most, hogy helyesen cselekedett-e, mikor e gyűlésre nem ment el, vagy nem? — Volt idő, hogy nálunk is ily kérdés elé állíttatott a tanító, hogy bemenjen-e a presbytérium gyűlésére, amelynek egyházi törvényünk szerint hivatalból tagja, amelyre azonban meg nem hívták, vagy nem? Jegyzőkönyv vezetése nem volt szükséges, mert ilyent a gyűlésekről nem vettek fel.

Érdekes az iharosberényi esetben, hogy míg a lelkész úr, mint elnök (lásd márciusi szám), azt állítja, hogy a tanító hajtotta végre jogos követelését a gyülekezeten, ami téves, mert a tanító csak be- íe len tette azt a hatóságnál és ez rendelte el a végrehajtást, — addig a lelkész úr aztán a tanítóról írja, hogy négy pontban is valótlanságot állított volna.