Evangélikus Népiskola, 1928
1928 / 4. szám - Illetményügyek
«iKflggigiaH1-0 Illetményügyek. A vallás- és közoktatásügyi miniszter 11.753/1928. számú rendeleté a nem állami elemi iskolai tanítói és óvónői állások javadalmi jegyzőkönyveiben és díjleveleiben szereplő készpénzbeli járandóságok dolgában intézkedik. Azok az iskola- és óvodafenntartók, amelyek a háború előtt pusztán készpénzbeli fizetést biztosítottak a tanszemélyzet részére, az államsegélyek felülvizsgálata során, az 1922. évi 122.000. számú rendelet alapján a mindenkori kezdőfizetés bizonyos százalékának megfelelő, tehát anyagi viszonyaikhoz mérten valorizált fizetés szolgáltatására köteleztettek. Ugyaníly elbánásban volt részük azoknak a fenntartóknak is, amelyek a tanszemélyzet természetbeni javadalmát még az 1893. évi javadalmi jegyzőkönyv felvétele előtt készpénzre változtatták, vagy amelyek teherbírását csakis a régebben biztosított naturális javadalom szolgáltatásával a miniszter kimerí- tettnek nem látta, egyébként a naturális javadalmi állásoknál a kész- pénzbeli járandóságok valorizált szolgáltatásától eltekint. Komárom- és Esztergom vármegye közigazgatási bizottsága azzal a kérelemmel fordúlt a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, hogy a javadalmi jegyzőkönyvekben és díjlevelekben vállalt készpénzjárandóságoknak bizonyos mérvű valorizálását legalább a politikai- és egyházközségekre s a kegyuraságokra nézve kötelezően rendelje el. Ehhez azonban a miniszter jogalap hiányában, de gyakorlati és célszerűségi szempontok miatt sem járulhatott hozzá. A világháború óta ugyanis olyan nagymérvű gazdasági és pénzügyi változások következtek be, az iskolák dologi és a tanítók és óvónők személyi (lakáspénz, nyugdíjintézeti járulék) szükségleteinek kielégítése annyira igénybe veszik az egyházak és politikai községek teherviselési képességét, hogy velük szemben bármily csekély mértékű valorizáció megállapítását a miniszter nem tartja méltányosnak, sem kivihetőnek. Ez egyébként a tanszemélyzet helyzetét is megnehezítené, mert a miniszternek a megállapított készpénzösszegeket be kellene számíttatnia, az iskolafenntartók pedig késlekednének a szolgáltatással. A kegyúri és erkölcsi testületek, valamint magánegyének vagyonuk jórészét hadikölcsönökbe fektették s így mindaddig, míg az államkincstár nem lesz abban a helyzetben, hogy a hadiköl- csönöket valorizálja, a békében vállalt járandóságok teljes értékű szolgáltatásának elrendelését nem tartja méltányosnak a miniszter úr. A különféle alapítványok mind elértéktelenedtek s hozamuknak pénzértéke nincs, de a javadalmi jegyzőkönyveknek legalább a szöveghasábjába felvételüket a jogfenntartás szempontjából a miniszter úr kívánatosnak tartja. Jelentős megtakarítást eredményezett az önkényt es valorizálás a politikai és az egyházközségek részéről, ámde utóbbiak rendszerint elmulasztják annak bejelentését, úgy, hogy az illető hitfelekezeti tanítók az iskolafenntartók pénztárából és államsegélyként is megkapják ugyanazt az összeget, tehát végeredményben ál-
