Evangélikus Népiskola, 1928
1928 / 4. szám - Tolnay Pál: A nyelvtantanítás és az új tanterv
117 sebb szabályokat. Nem kell nagy feneket keríteni a dolognak a hosz- szas előkészítéssel, mint a művészies mintaleckében szokás, hanem minden kertelés nélkül hozzákezdek a munkához. Pl. ha a képzőkről akarok tanítani, az alábbi módon járok el, amidőn minden tanuló megkapta a nyelvtani füzetét és elővette íróeszközét: írjátok le! (Eső után sár van.) Közben figyelem az írásokat s meggyőződöm afelől, hogy minden gyermek leírta-e a diktált mondatot. Látom, hogy többen helyesen írtatok, de néhány társatok hibát is ejtett. Most majd én is felírom ugyanazt a nagytáblára. Hasonlítsátok össze írástokat az enyémmel, azután a hibás szókat húzzátok alá! Javításra a margót használom s a rögtöni kijavítással megkímélem a tanítót a szorgalmi időn kívül következni szokott felesleges munkától: az utólagos korrigálástól. Természetesen ez a tanács nem vonatkozik a fogalmazási gyakorlatokra, mert a tanító köteles minden gyermek munkáját figyelmesen átnézni, a hibákat megjelölni s a következő órán a hibák megbeszélése után kezdődik a megjelölt szók kijavítása. Olvasd el, mit írtál? Mi van eső után? (Sár.) Ezt a szót én azért húzom alá, hogy feltűnőbb legyen előttetek, mert új szókat fogunk belőle csinálni. Most ezt írjátok! (Az utca sáros.) Fokozatok, mint az előbb. Mit írtál? Milyen az utca? (Sáros.) Ezt is aláhúzom. Melyik szót húztam alá az első mondatban? Hát a másodikban? Egyet jelent-e a két aláhúzott szó? Hagyd el a másiknak a végződését, úgy ejtsd ki! Most láthatjátok, hogy ez is az első tőszóból származik. Melyik a tőszó? Melyik a képzett szó? Olvasd el a képzőt! (—os vagy rövidesen s.) Tovább írunk. (Kovács Erzsi s á r o z.) Itt is érzékeltetem a tőszót és képzőt. Majd más tőszóból kiindúlva csinálunk új szókat. Nagyon egyszerű munkát végeztem a fentebb leírt módon. Nyelvtant tanítottam is, meg nem is; de a helyesírásban mindenesetre alaposan gyakoroltam a tanulósereget és ami a fö, a foglalkozásban nemcsak az ügyesebb, tehetségesebb tanulók, hanem a kevésbé fogékonyak is résztvettek, tehát valóban hasznos munkát végeztünk. Diktálás után a helyesírás tanítása, egyes szók, majd később rövid mondatok íratásával már az első osztályban megkezdhető. Minden órán pontosan feldolgozzuk a tanmenetünkben előjegyzett anyagot, tanításunknak meglesz a kellő eredménye s mire tanítványaink kikerülnek az iskola védőszárnyai alól, anélkül, hogy különösebb ismeretségbe jutnának a nyelvtanban előforduló temérdek csodabogárral, megtanulnak helyesen írni. Nagy kár, hogy még mindig nem jelent meg a tanterv végrehajtási utasítása. Ez szükséges volna az egységes nevelés és oktatás szempontjából. Valahányszor új törvényt vagy rendeletet adnak ki, az illetékes minisztérium részletes utasítást is készíttet, hogy a törvényt országszerte egyformán magyarázzák és hajtsák végre az összes alárendelt hatóságok. Csodálatos, hogy épen mivelünk tesznek e tekintetben kivételt. Pedig a tantervi utasítás egy csapásra megszüntetné azokat a szertelenségeket is, amelyeket főleg a magyar nyelv tanításánál észlelünk s nem kellene a sötétben tapogatóznunk.
