Evangélikus Népiskola, 1928
1928 / 1. szám - Miért van szükségünk minél előbb az üdülőházra?
12 alapjait lerakhatjuk. Csekély eredménye lett felszólalásomnak. Az 1926. évben, a 4. számban Szende (Szombat) Ernő kartársam írt meleg hangon, szívhez szólóan a Balaton partján létesítendő üdülő- házról, amely cikknek az lett az eredménye, hogy az 1926. év július hó 7-én Sopronban tartott országos tanítói közgyűlés egyhangúlag, nagy lelkesedéssel kimondotta, ugyancsak Szende Ernő javaslatára, hogy jóléti intézményeink céljaira két éven át, minden evangélikus tanító évi 10 pengőt áldozzon. Ezen a közgyűlésen nagy volt a lelkesedés, de annál kevesebb a beigért és egyhangúan elfogadott évi 10 pengő. Bár anyagi dolgokra nem igen mutathatok, fényes eredmény az is, hogy az üdülőház létesítésének gondolata nem aludt el többé. 1926. év november hó 9-én, majd 1927. év április hó 11-én Budapesten tartott választmányi gyűlésünk egyhangú lelkesedéssel kimondotta, hogy Balatonalmádiban óhajtja felépíteni, vagy megvenni az evangélikus tanítóság üdülőházát; ugyanakkor azt is elhatározta, hogy az évi 10 pengőt 1927. évi január hó 1-től kéri a pénztárba befizetni. Darida Károly ekkor már azt javasolja, — és ezt örömmel el is fogadta a választmány — hogyha az egyesületünknek 5000 pengője együtt van: lépjünk a cselekvés terére. Az 1927. év augusztus hó vége felé Balatonalmádiból az elnökség eladó villára kap ajánlatot. Erre a választmány szeptember hó 7-én összeül és a cselekvés terére lép. A szükséges pénz előteremtése a legfontosabb, mert enélkül tervünk meg nem valósítható, A választmány ekkor többek között kimondotta, hogy a tankönyvek, tanszerek utáni százalékot a tanítóság az üdülőház céljára fordítja. A bányakerületi tanítóegyesület 1927. év szeptember hó 14 -én Budapesten, a dunántúli pedig szeptember hó 21-én Nagykanizsán, végül az országos egyesületünk október hó 24-én Budapesten is elhatározta, hogy a százalékról lemond, hogy az üdülőházunk mielőbb éreztesse áldásos hatását a tanítóság között, tehát a tanítóság óriási többsége akarja és ezért fárad, áldoz is, hogy a Balaton mentén üdülőházat vegyünk, vagy építsünk. Szükséges azonban, hogy a vállalt évi 10—10 pengőt minden tanító befizesse, a tankönyvek, tanszerek százalékával elszámoljon, Tanítónapot rendezzen, egyházától segélyt kérjen üdülőházunk javára. Pénz nélkül a legjobb vezetőség is tehetetlen. Mint egyesületünk pénztárosa örömmel állapítom meg, hogy pénzünk állandóan és szépen gyarapodik. Szaporodjék is, mert építenünk, vagy vennünk kell a Balaton mentén az evangélikus tanítóságnak megfelelő házat mielőbb. Várnunk soká nem szabad, mert mi látjuk annak kárát. Soraink között és családtagjaink között is igen sokan vannak gége-, tüdőbajosok, vérszegények, idegbetegek, elfáradtak, kiknek a Balaton langyos hullámai gyógyulást, pihenést nyújtanának. Tudják ök ezt, el is mennének a magyar tengerpart mellé egészségüket helyreállítani, de csekély fizetésükből nem telik erre. így aztán reménytelenül szenvednek, sokan közíilök hamar el is halnak szeretteik nagy bánatára. Elsősorban tehát azért kell nekünk üdülőház, hogy
