Evangélikus Népiskola, 1927
1927 / 5. szám - A földrajztanítás nevelő értéke
66 kívánatos intézményünket is szeretetének melegével besugározza. Mi azzal, hogy olyan szociális problémák gyakorlati megoldásán fáradozunk, melyek megoldása elől később az állam sem térhetne ki, égő sebeket hegesztünk be, könnyeket szárítunk fel és ezzel bizonyára az állam gondját és terhét is csökkentjük. Balatonalmádiban, vagy Hévízhez közel tervezünk egy annyi férőhely felett rendelkező üdülőházat, melyben évenként több turnusban, önköltségi áron nyújtott olcsó ellátás mellett 150—200 pihenésre és erőgyűjtésre szoruló evangélikus tanítót elhelyezhetünk. Hogy ezen eszme testet öltsön, 65.000 pengőre van szükségünk. Ennek az összegnek harmadrészét, önkéntes megadóztatással, mi adjuk össze, a többit, — nem nagy bizakodással — a társadalomtól és egyházunktól, legnagyobb részében azonban Nagyméltóságodnak aíyailag érző, nemes szívétől várjuk. Azon legalázatosabb kérelemmel járulunk azért Nagyméltóságod kegyes Színe elé, adja meg nekünk is az anyagi eszközöket ahhoz, hogy miként református testvéreink, mi is mielőbb megvalósíthassuk ideális terveinket. Sopron, 1927 április hó. Nagyméltóságú Miniszter Urnák, Kegyelmes Urunknak legalázatosabb szolgái: Krug Lajos Uhrin Károly Perényi Rezső elnök. alelnök. alelnök. Grieszhaber E. Henrik Reichel Lajos jegyző. A földrajztanítás nevelő értéke. Irta : dr. Horváth Károly. A földrajztanítás legközelebbi célja a tanulók erős, biztos helyismerete, a hazai és távoli földterületek biztos ténybeli tudása. Ezért van olyan nagy hatással a helyesen tanított földrajz a fejlődő ifjú lélekre. A tér és a hely iránt való érzék önmagában is olyan képesség, amit a földrajzoktatásnak erősíteni kell. Amint a történelemtanítás iskolázhatja, nevelheti az időbeli távolság iránt való érzéket és megfigyelőtehetséget, a földrajzban is arra kell törekednünk, hogy — akár a szabadban, akár képek szemlélésével — rögzítsük a hely- és térérzéket, a felületi formákat, az éghajlat elemeit. Főleg a városi iskolákban fontos ez, ahol a tanulók, bezárva a bérkaszárnyákba csak a könyveken, betűkön keresztül látják a világot, saját megfigyeléseik, szemléleteik nincsenek. Már pedig
