Evangélikus Népiskola, 1927
1927 / 3. szám - Magyar nyelvoktatás az idegenajkú népiskolákban
38 tantárgyat s mely tantárgyakat kell magyarul tanítania, hogy értelmes nemzedéket is neveljen s emellett a növendékek fokozatosan a magyar nyelvet is elsajátítsák. Szólnom kell még a magyar nyelvoktatás legnehezebb terepéről, ama egy- és kéttanítós iskolákról, ahová a gyermekek bejönnek anélkül, hogy egy árva szót tudnának magyarul. Ez a magyarosítás igaz olasz hadszintere, ahol rendesen még igen nagy antipátiával is találkozunk úgy a szülők, mint pedig a gyermekek részéről. Ezekben ma a típusoknak legváltozatosabb formájával találkozunk. Van itt a), b), c) típus és ezenfelül különféle más típus, aszerint, amint azt ki lehetett hadakozni. Pedig, ha tekintetbe vesszük ezeknek egyforma viszonyait, akkor egy egységes eredmény és egyöntetű munka szempontjából egy — mondjuk — egységes típust is kellene alkalmazni. Már most az a kérdés, hogy melyik lenne ezekre nézve a legalkalmasabb, hogy a kecske is jóllakjék és a káposzta is megmaradjon. Az a) típus alkalmas lehet arra, hogy értelmes polgárokat neveljünk, de semmi esetre sem nyújt elegendőt ahhoz, hogy a gyermekek magyarul beszélni is megtanuljanak, mert hiszen a tannyelv egészében a német s a magyar nyelv csak mint tantárgy szerepel. A c) típus viszont oly óriási feladat elé állítja a tanítót és tanulót egyaránt, hogy azzal eredményesen megbirkózni a jelenlegi viszonyok mellett szinte lehetetlen. Gondoljuk csak el, hogy milyen óriási munka árán jutnak el tanító és tanulók egyaránt a ma aránylag csekély eredményhez, melyet a magyarajkú osztatlan iskola fel tud mutatni, ahol pedig a beszédkészség s a szóbőség készen vaü, azt csak fejleszteni s irányítani kell! De az idegenajkú gyermeknél különösen a felsőbb osztályokban a sok tantárggyal kapcsolatban hirtelen az új szavaknak és fogalmaknak oly óriási tömkelegé lép fel, hogy az egész napi tanulás nem állhat másból, mint új szavak elsajátításából, ami roppant fárasztó és kimeríti a gyermekhadat. Mert ne feledjük, minden tantárgynak megvan a maga szókincse és sajátos stilusa s így a gyermek más szavakkal és kifejezésekkel találkozik a történelmi, másokkal a természetrajzi és egészségtani órákon. Lévén pedig a tanítónak szigorúan megszabott marsrutája a tanmenetben, melynek elvégzését szigorúan ellenőrzi felsőbb hatóságunk, megkezdődik a léleknélküli szajkolás s máris túllőttünk a célon, mert szellemi proletárokat adunk az életnek anélkül, hogy növendékeink megtanultak volna magyarul. Azért ilyen idegenajkú egy- és kéttanítós iskolában egy kis korrigálással legalkalmasabbnak találom a b) típust. A b) típus szerint a földrajz és történelem magyar, a természeti tárgyak pedig anyanyelven taníttatnak. Nagyon helyesen van felvéve a földrajz magyar tantárgynak, mert hiszen csak nem fogjuk a helyneveket átkeresztelni. A történelem azonban a népiskola azon tárgya, amelynél közvetlenül a legtöbb s legnagyobb alkalom kínálkozik a hazaszeretet legbensőbb ápolására. A történelmi eseményeket az anyanyelven előadva, úgy meg tudom fogni a gyermek szívét, ahogyan azt a magyar történelem eszményi célja csak követeli! A tatárdulás
