Evangélikus Népiskola, 1926
1926 / 10. szám - Steiger Imre dr.: A Dunántúli ág. hitv. ev. egyházkerületi Tanítóegyesület közgyűlése
166 Szövetségben, mint ma. Mi sem logikusabb, mint az, hogy országosan és tökéletesen beszervezett egyesületek lépjenek szövetségbe. Hogy miért lenne jobb, ha az általános, tehát kisebb vármegyei alakulatok képeznék az Országos Szövetségnek őssejtjét: azt senki sem tudja megérteni. Jobb legyen az, ha zászlóaljak és nem hadtestek egyesülnek hadsereggé? Több kisebb, tehát részekre bomlott szervezetnek tömörülése könnyebb legyen,„mint nagy egységeké? Ki hiszi azt? És ki hiheti, hogy ezek egyesüléséből nyer a Szövetség aktivitás tekintetében? Sem a katholikus tanítók országos szövetsége, sem a református, vagy evangélikus tanítók országos egyesületei nem fognak senki kedvéért diríb-darabokra széthullani, hogy megfosztatván egyházi jellegüktől, „őssejtté“ degredálódjanak. Aki ezekhez a szervezetekhez avatatlan kézzel hozzányúl, annak az össztanítóság szempontjából még homályos fogalma sincs ezen országos egyesületeknek jelentőségéről. Ezek az egyesületek vívják ki egyházaikban a tanítóságnak azt a jog- és hatáskört, mely állásuknak súlyt és tekintélyt kölcsönöz, minek kihatása az össztanítóságra nézve el nem vitatható. Hiszen a Tanítószövetségnek semmiféle nexusa sincs egyházi hatóságainkkal és ezek vele, mint kívül álló, idegen szervezettel, szóba sem állanak. Már hogy lehetne e főfontosságú faktorok megkerülésével és jóindulatuk mellőzésével csak egy lépést is tenni előre? Valóban, csak általános kedvetlenséget idéznek elő ezek a folytonos bolygatások, sőt végzetessé is válhatnak. Előbb-utóbb megunhatja egyik-másik országos egyesület és hátat fordíthat a Szövetségnek, melyet pedig lelkesen és önzetlenül támogatott. Jobb lesz akkor? Adjunk hálát az Istennek, hogy a Magyar Tanítóegyesületek Országos Szövetsége mai szervezetében, mely minden tekintetben jónak, életképesnek, eredménnyel járónak bizonyult és mindnyájunk céljait kifogástalanúl szolgálja: fennáll és ne bolygassuk meg ok nélkül! Rámutat a jelentés továbbá a zsinati javaslatokat készítő bizottságnak a tanítósággal szemben tanúsított magatartására is. Az országos egyesület a tanítóságnak az egyházhoz való jogviszonyainak rendezése tárgyában javaslatot terjesztett a bizottság elé. A javaslatban foglaltak a tanítóság kívánságainak minimumát képezik. Jóllehet sok megértéssel találkoztunk különösen az egyetemes tanügyi bizottság részéről, a törvényjavaslatokat készítő albizottságok alig vették figyelembe kívánságainkat s míg a lelkészi karnak jogköreit tiszteletben tartják, minket alig emelnek ki régi alárendelt helyzetünkből. Szomorú következményekkel járhat, ha a becsületes szándékkal közeledő, az egyházépítés munkájából magának részt kérő önzetlen tanítóságot az egyházi közigazgatásból kizárnák és a méhökben veszedelmeket rejtő viszonyok teherpróbáját nélkülök akarná kiállani a fenyegetett egyház! A tanítóság a javaslatkészítő bizottság által kon- templált képviseletet el nem fogadba ja és óvást emel különösen az ellen, hogy az Országos Evang. Tanítóegyesületről tudomást sem vesz, nyilván azért, hogy a tanítóság nagyobb számú képviselethez ezen a címen ne juthasson. Rámutat a jelentés az összes közismert sérelmekre és a közgyű
