Evangélikus Népiskola, 1926
1926 / 2. szám - Grieszhaber Endre Henrik: Fogalmazástanítás a népiskolákban
szerzését az éptestü és éplelkü magyar polgársarjadék számára a népiskola elvégzésének minimális feltételéhez köti. Az a nagy kötelezettség, hogy a gyermekek tanuljanak és tudjanak is, nem azt a tömeget terheli, melyet Széchenyi tunyának, makacsnak és megmozdíthatalannak talált, hanem egész súlyával a tanítóra nehezedik. Mit produkálhat az átlagos tanítói munka a szülők és gyermekek nagy részének letagadhatatlan közönye és paszívitásával szemben? Az iskola padjait koptató és 6 évig a mindennapi és 3 évig az ismétlő oktatás áldásában részelült csemeték közül egyik-másik talán meghálálja még valahogy az iskola munkáját és talán akad szülő is, aki elismeréssel adózik érte, de a legtöbb olyan magatartást tanúsít, hogy a tanítónak minden munkakedve elmegy attól, hogy a 15—18 évesek csoportjával komolyan foglalkozzék. Ezen kamaszkorban lévő növendékek képesek a templomban cigarettára rágyújtani, vagy egymást megbicskázni. Az iskolában pedig a tan tó didaktikai kérdéseire ezek a süvölvények akárhányszor úgy felelnek: „Tudja fene!“ Előfordul az is, hogy szemtelen tolakodással a tanító elé állanak és meg akarják vesztegetni. Hoznak valamit, csak azért, hogy engedje el őket az iskolából. Egész viselkedésükből kitűnik, hogy tudni sem akarnak a tanulásról. Az elöljáróság hiába küldi a százfelé bujkáló iskolakerülőknek az intéseket, még mézes madzaggal sem lehet őket ismétlőbe csalogatni. Ezekbe tudományt önteni még a híres norinbergai tölcsérrel sem lehet. Az ilyen tudomány elől szökő koponyákban aztán az a téves felfogás ver fészket, hogy a tanító rajtuk keresi a kenyerét, — ha ők nem volnának, felkoppanna a tanítónak az álla. (Folytatjuk.) Fogalmazástanítás a népiskolákban. Az 1925. évi 1467. ein. számú rendelettel kiadott állami új tanterv a fogalmazástanításnak külön óraszámot állapított meg s önállóságot biztosítván számára, célját, anyagát is megjelöli. Bizonyos, hogy e rendelkezéssel még nem intéződött el a fogalmazás tanítása. Erre vonatkozólag igér ugyan az új tanterv részletes utasítást, de ez még nem jelent meg; a régi tanterv utasításai, az eddigi vezérkönyvek és az itt-ott megjelent eszmefuttatások pedig nem tekinthetők olyanoknak, mint amelyek a legújabban fokozott követelményeknek mindenben megfelelnének. Nagy szükségünk van tehát olyan feltétlenül megbízható, könnyen beszerezhető elméleti és gyakorlati vezérfonalra, melynek segítségével a fogalmazástanítást, a népiskolai tanítás eme legnehezebb problémáját, helyesen megoldhatjuk. Minthogy a fogalmazástanítás mindeddig a népiskolai tanítás egyik legmostohábban ellátott tárgya volt, de most, a fennálló
