Evangélikus Népiskola, 1926
1926 / 10. szám - Steiger Imre dr.: A Dunántúli ág. hitv. ev. egyházkerületi Tanítóegyesület közgyűlése
154 Krug Lajos elnöki megnyitójában, a vendégek üdvözlése után, plasztikus helyzetképet festett. Rámutatott a gyógyíthatatlan, égő sebekre és meg is mutatta az irányt, amelyen haladnunk kell, ha célhoz akarunk jutni. Az összetartásban, a hajlíthatatlan akaratban és önérzetben látja azt az erőt, amely minden akadályt elhárít haladó utunkból. ő nem tartozik azon tűzoltók közé, akik a tüzet petróleummal akarják oltani, nem nyitja ki senki bíztatására Pandora szelencéjét, inkább elzárja a gonosz szellemeket, — nem szabadítja fel a szenvedélyeket, hanem a meggondoltság, a józanság tárházából válogatja össze szükség szerint a védő és ha kell, a támadó fegyvereket is. A legnagyobb eréllyel száll sikra érdekeink védelmére, de szünet nélkül hangsúlyozza azt is: hogy sohasem személyeskedéssel, hanem tárgyi igazságokkal; sohasem alá nem támasztható kijelentésekkel, hanem megdönthetetlen érvekkel álljunk ki a küzdőtérre. Mindenkor önérzetesen és férfiasán viselkedjünk! Elitéi minden olyan tünetet, mely gerinctelenségre enged következtetni és nem tudja helyeselni, hogy oly hamar felejtünk és készek vagyunk fátyolt borítani a múltra. Nem tudja megérteni, miért kelljen valakit táviratban üdvözölni, vagy toasztokban dicsőiteni azért, hogy kegyes volt előbb arcul ütni bennünket! Ilyen férfiatlan és gerinctelen magatartással csak igazoljuk azokat, akik azt gondolják, elég, ha öklüket rázogatják és azonnal kezes bárányokká válnak azok, akik nem rég még csikasz ordasokként viselkedtek. Ne csodálozzunk aztán, ha ezek után mindenki, akinek csak kis köze van a tanügyhöz, Zeus-nak képzeli magát, akinek üstöké egy kis megmozdulására, azonnal megrendül az Olimpusz, — vagy drasztikusabban kifejezve: azonnal hasra vágódik a tanítóság! Végzetes hibát követünk el és kockára teszünk mindent, még azt is, amit eddig már elértünk, — ha a szervilizmus e veszedelmes lejtőjén tovább csúszunk és idejekorán önmagunkra nem találunk! Önérzetesen és emelt fővel védjük tehát igazainkat, de a harci zajban se feledkezzünk meg arról, mivel tartozunk a tanítói név becsületének! Forrjunk össze széttéphetlenül és tanuljunk végre akarni! És még egyet! Ne várjunk mindent másoktól, hanem lépjünk a cselekvések és alkotások terére, segítsünk magunkon és az Isten is megsegít! Elnöknek hatalmas megnyitója után a közgyűlés az elesett dunántúli kartársak emlékének szentelt néhány kegyeletes percet. — Azután az egyesület által Sass Istvánnak szánt díszoklevelet kellett volna átadni, de az egybegyűltek legnagyobb sajnálatára, az érdemes volt elnököt súlyos betegsége akadályozta a megjelenésben. Krug Lajos nagynevű elődjének elévülhetetlen érdemeit remek szép beszédben méltatta s valósággal emléket állított az evangélikus tanítói közszellem megteremtőjének. Sorra került azután az elnök évi jelentése. Ez is, mint minden munkája, magán viselte erős egyéniségének bélyegét. — A jelentésben kiterjeszkedett az elmúlt egyesületi évnek összes örvendetes, de aggodalomkeltő jelenségeire is. Óva int a „Tanítóegyesületek reformja" című cikk kapcsán a Szövetség mai szervezetének megboly- gatása ellen, — mert még sohasem voltunk ennyire együtt és bent a
