Evangélikus Népiskola, 1926

1926 / 9. szám - Tanítógyűlések

137 nem az felhívta legelső tudományos intézményünknek, a Magyar Tu­dományos Akadémiának figyelmét is, s az kiemelt Téged sorainkból, hogy észrevegyen mindenki, az is, aki eddig nem látott, meg nem ismert eléggé, kiemelt, amikor Neked adta azt a legnagyobb kitünte­tést, amelyet magyar tanító ma elérhet. Ez a Te kitüntetésed országszerte visszhangot keltett az evang. tanítóság lelkében. Minden evang. tanító örül, hogy a legméltóbbat, a leghivatottabbat érte az elismerés; örül mindenikünk, hogy akit mi vezérünkül tisztelünk, ime tiszteli azt az egész társadalom s annak nagy munkáját elismeri az ország első kultúrális intézménye. Meghatottan, megilletődve tolmácsolom az egész ország evang. tanítóságának osztatlan örömét, s irántad való igaz tiszteletét és sze- retetét. S megilletődve nyújtom át Neked nagyrabecsülésünknek és szeretetünknek külső jeléül ezt az ezüst babérkoszorút. A régi görögök az ő olympusi versenyeik győzteseit babérkoszorú­val jutalmazták s a győztesek azt minden másnál nagyobb kitüntetés­nek tartották. Tekintsd Te is úgy ezt a babérkoszorút, mint a Te győzelmednek elismerését. Mert Te győztes vagy közöttünk. Győztes a munkasze­retetben, a kötelességteljesítésben, győztes az ideális gondolkodásban és győztes a nemes önzetlenséggel, a mások javáért és boldogulásáért végzett munkában. És ennek a babérkoszorúnak az anyaga, az a nemes érc jelké­pezze azt, hogy amint azt nem fogja meg a rozsda, s amint annak fénye el nem homályosúl, úgy nem fog elhomályosúlni, hanem fény­leni fog mindig a mi irántad való tiszteletünk, s nem fogja be a rozsda, a hálátlanság a mi irántad érzett szeretetünket. És most befejezem szavaimat. Magunknak s a magyar kultúrá­nak kívánok minden jót, amikor arra kérem a Mindenhatót, hogy áld­jon meg Téged erővel és jó egészséggel, hogy még sokáig lehess vezé­rünk s lehess sokáig a magyar evang. tanítóságnak, de az egész ma­gyar tanítóságnak is, követésre méltó példányképe! Tanítógyűlések. A Tiszai ág. hitv. evang. Egyházkerületi Tanítóegyesület közgyű­lése. Folyó évi június 25-én 10 órai kezdettel Nyíregyházán a közp. evang. iskola dísztermében tartotta meg a Tiszai Egyházkerületi Ta­nítóegyesület folyó évi közgyűlését. A Himnusz éneklése után Kemény Péter elnök megnyitó beszédében rámutat a felekezeti tanítók nehéz helyzetére. Az evang. tanítóknak szorosabban kell tömörülniük. Nem elég a tanítóegyesületek megszervezése; nem elég, ha az egyesületi életbe több elevenséget viszünk is belé, szükséges lenne egy lelkészi és tanítói közös konferencia, mely közelebb hozná egymáshoz az egy­ház két munkását. Elnöki jelentések során meleg szeretettel búcsúz­tatja Ozvald József és Béler Gusztáv nyugalomba vonuló tanítókat. Indítványára Ruhmann Andor nyug. igazgatót, Nandxássy D. Aurél,

Next

/
Oldalképek
Tartalom