Evangélikus Népiskola, 1926
1926 / 9. szám - Forgácsok
132 dianer-díj jal kitüntetett, most pedig nem régiben a kormányzó tűzette a IV, osztályú polgári érdemkeresztet mellére. S míg ezt örömmel regisztráljuk és szívünk egész melegével üdvözöljük a mi kiváló, kedves kartársunkat, egyúttal azon meggyőződésünknek is adunk hangot, hogy ilyen vágású tan férfiúnak magasabb kitüntetés sem lett volna sok. A Mindenható Uhrin Károlyt mindnyájunk örömére sokáig éltesse! Forgácsok. Tekintetes Szerkesztő Úr! Kedves Bátyám! Végtelen lehangoló érzéssel olvasom a szerkesztői üzenetek alatt azon deprimáló szavakat, amelyek egyes tanítókat — forgácsokat — illetnek. Hogy vannak — nem akadnak, hanem vannak! —, akik elfogadják a lapot, de az árát sajnálják beküldeni! Hogy vannak, akik éven át maguknál tartják a lapot s ha fizetésre kerül a sor, akkor nagy kegyesen visszaküldenek — egyet, azzal, hogy nem fogadják el! S végül, hogy akadnak olyanok is, akikről nem is tudjuk, hogy vannak, mert se elő nem fizetnek, se nem jelentkeznek, hanem megmaradnak az ismeretlenség homályában — mint a gyalupadtól messze, egy félreeső zúgba gurult forgács — s ott szép csendben meghúzódnak napokon (itt hónapokon, éveken) át, nehogy valahogy előkerülve — jaj — még lapot küldjön nekik a szerkesztő, aminek előbb-utóbb talán mégis csak az lenne a vége, hogy elő a bukszával és fizess bús magyar! Hát nagy 1 ehangoltságot, nagy elkeseredést szül az emberben az ilyen dolgok tapasztalása. Kell, hogy az ilyenre minden valamire való emberben felforrjon az epe! Lenne csak valamely szakszervezet tagja az ilyen! Majd ott megtanítanák fegyelemre és fizetésre! Láthatatlan cérnaszálon rángatnák ide-oda, mert ott szeretetről szó sincs, csak vas fegyelemről, vak engedelmességről! Nálunk? Nálunk a szeretetet prédikáljuk, annak szálait bogozzuk, ezzel a varázserővel akarunk eggyé forrni, egy testvérré lenni, nagyot alkotni! Nem fér sehogy se a zsebembe, akarom mondani, az agyamba, az, hogy vannak tanítók, akik egy életen át a szeretetet, az együvé tartozást, az összetartást stb. hirdetik úgy az iskolában, mint azon kívül is és pont ép ők azok, akiken a saját tanításuk nem fog. Ezek azok a bizonyos vizet prédikálok! S kérdem, lehet-e eredményes ezek munkája? Nem lehet! Nem, mert ami nem a meggyőződésből fakad, ami nem a szívből, a lélekből ered, az nem is verhet az életben sem gyökeret, Megérzi a hallgatóság mindig azt, hogy a szónok szívből, avagy csak színből beszél-e?! Ha szívből szól, úgy tud is hatni, egyébként üres szalmacséplés az egész. Szeretném én az ilyen szájjal érzett tanító iskoláját látni! Szeretnék egy pár hetet az ilyen tanító gyülekezetében tölteni! Szeretnék egy hónapot az ilyen tanító falujában lakni!
