Evangélikus Népiskola, 1926
1926 / 7-8. szám - Szutter Dániel: A közerkölcsök romlásának meggátlása érdekében mit tehet az elemi-iskola?
124 Perényi Rezső, alelnők, indítványára az Országos Evang. Tanító- egyesület ezentúl, lehetőség szerint, a Tanítószövetséggel egy időben tartja meg tanácskozásait. Julius 7-e valóban a termékeny munka napja volt. És mikor a késő esti órákban a magyar „Hiszek egy . . .“ eléneklése után szétoszlottunk, mindnyájan éreztük, hogy munkánk nyomán bizonnyal áldás fakad. Meg kell még említenünk, hogy a soproni evang. népiskola az Országos Evang. Tanítóegyesület gyűlése alkalmából, négy nagy teremben írásbeli dolgozat-, rajz-, kézimunka- és slőjdkiállítást rendezett, mely ragyogó fényt vetett a nagyhírű iskola eszményien magas nívójára. A közerkölcsök romlásának meggátlása érdekében mit tehet az elemi-iskola? Bizony, valljuk be egész őszintén, hogy nem valami sokat, de tán mégis valamit! Nem sokat, mert hiszen amit az iskola nagy fáradsággal épít ezen a téren, a romlott társadalom menten lerontja azt. Igen, úgy van! Uton-utfélen Istent káromló, trágár beszédeket hall a gyermek, léptén-nyomon tapasztalja, hogy a fenőttek csalnak, lopnak, hazudnak, s örvendenek, ha másoknak kárt okozhatnak, mert egyedül az egoizmus irányítja minden tettüket, látja a szemérmet sértő fél mezítelenséget szerte mindenütt, és sok-sok mindent, ami erkölcsbe ütköző, ami az ő fejledező erkölcsi érzékére csakis romboló hatást gyakorolhat. És sajnos, tétlenül állunk ezen mételyező hatásokkal szemben! Vájjon nem a társadalom jobb behatással biró intéző férfiainak, nem azoknak kellene e téren erős, megtorló intézkedésekkel közrehatni, kik a hatalomnak birtokosai ? Nem kellene-e rögtön elzárni azt, ki utcán, nyílt tereken Istent káromol, erkölcsrontó, rút szavakat ereszt ki száján ? Nem kellene-e legerélyesebben megbüntetni azt, kinek élete, cselekedetei erkölcsrontók s a jobbérzésükre megbotránkoztató hatásúak? Bizony sok igen sok volna a teendő, s édes kevés az, amit az erkölcsi romlás meggátlása érdekében teszünk. Az iskoláktól sokat, nagyon sokat vár a társadalom, s azt hiszem jogosan is! Hisz a családapa és családanya után ki van hivatva leginkább a fejlődő gyermeki lélekbe hintegetni a szép és nemes érzelmek magvait, ha nem a tanító ? Az ő feladata az, hogy ha valamikor, úgy napjainkban, a mostani szomorú erkölcsi viszonyok korszakában meg tudja érteni, hogy legfőbb elhivattatását nem az olvasás és számolás megtanítása képezi, hanem a jóra való nevelésnek szent munkája, az, hogy nemes* érzelmeket tudjon kelteni a szívben, mely nemes érzelem mindig és mindenkor tiltakozni fog és tiltakozni tud minden ellen, ami szennyes, ami rút, ami erkölcstelen A családnak és iskolának szép példaadása jó utravaló a gyermek
