Evangélikus Népiskola, 1926
1926 / 7-8. szám - Hamar Gyula: Kapi Gyula
10* Érdemeit, önfeláldozó munkásságának áldásait elismerték feljebbvalói, tanártársai, tanítványai s általában mindazok, kiknek módjában volt a munkásságát közelebbről szemlélhetni. Érdemeit elismerte az egyházunk, mely kitüntette tiszteletével és bizalmával. Az 1891—93. egyetemes zsinatra az egyházkerületünk őt küldötte tanárképviselőjéül; 1896-ban az evang. egyetemes tanügyi bizottság rendes tagjává lett; az ő kezdeményezésére 1895-ben alakúit Dunántúli Evang. Egyházkerületi Ének- és Zenepártoló-Egyesületnek mindvégig főtitkára, nyugami éveiben a Dunántúli Evang. Egyházkerület Tanítóképesítő Bizottságának rendes tagja s az Országos Luther-Társaság- nak dísztagja volt; a dunántúli énekeskönyvünk („Keresztyén Énekes- köny“) szerkesztésével megbízott énekügyi bizottságnak ő volt az elnöke. A soproni helyi társadalomban mindenki tisztelte. Részt- vett a Soproni Irodalmi és Művészeti Körnek magyar kultúrát terjesztő munkásságában, támogatta a helybeli hazafias egyesületek törekvéseit, munkálkodott a helybeli evang. egyházközség különböző bizottságaiban. Mikor a Soproni Magyar Férfi dalkör néhány lelkes magyarnak kezdeményezésére 1875-ben megalakúit, Kapi Gyulát kérték fel a dalkör első karmesteréül s megzenésítette a Férfidalkörnek ma is érvényben levő jeligéjét: „Magyar ajkról magyar szívhez zengjen dalunk, míg magyar lesz!" Sopron magyarosításának nagy munkájából Kapi Gyulának is kijutott a része; a magyar zenét mint nemzeti kultúrtényezőt ő ismertette el Sopronban, hol az ő idejéig a német zene és ének mellett a magyarnak nem igen volt becsülete. Kapi érdemeit elismerte az állam is; 1896-ban a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter kinevezte az Országos Közoktatási Tanács tagjává s őt, az evang. egyház emberét, 1898 óta megbízta a modori, csurgói, lévai, pápai állami tanítóképzőknek s a felsőlövői evang. tanítóképző-intézetnek hivatalos meglátogatásával, illetőleg felülvizsgálatával. Evang. tanítóságunk mindenkor őszinte tisztelettel és szeretettel tekintette egyik vezéréül Kapi Ciyulát, ki többek között tiszteletbeli tagja volt a fehér-komáromi és somlyóvidéki evang. tanítóegyesületeknek. S most a magyarországi evangélikus tanítóság egyeteme „nagy halottjának“ tekinti őt és 1926. évi rendes közgyűlésének díszes keretei között felavatta Kapi Gyulának emlékezetére a tanítóságtól Sopronban emelt hatalmas márvány síremléket. Kapi Gyulának élete végéig nemes szórakozása, sőt életszükséglete volt a zene- és az énekköltészet. És e tekintetben is kiváló volt; kiváló mint gyakorlati zenész, még kiválóbb mint komponista és zene- ,paedagogus. Aki Kapi Gyulát személyesen nem ismerte, vegye kezébe zenei alkotásait s azok alapján megállapíthatja Kapi Gyula lel- kületét. Ének-zenéje sohasem mesterkélt, hanem mindig egyszerű, erőteljes, bensőséges, imádságos. Ilyen volt Kapi Gyula rokonszenves lénye és áldásos működése is: egyszerű, erőteljes, bensőséges, imádságé«. Imádságos lelke sohasem produkált szentségtelen, profán zenét. Lehet, hogy anyagilag jól járt volna, ha a profán zenére adta volna magát, hiszen a tömegnek könnyed, sekély, sokszor léha zene tetszik legjobban, de Kapi Gyula lelke olyan zenének megalkotására nem volt képes. Dalai, énekei elterjedtek ott, hol ünnepi, komoly han
