Evangélikus Népiskola, 1926
1926 / 7-8. szám - Hamar Gyula: Kapi Gyula
100 lendő. Szerinte az önképző-körök a tanítási órák kiegészítésére valók, tehát nem szabad azokat megszüntetni, hanem inkább újjá kell szervezni. Azt mondja, hogy ,,az ismeretszerzésnek alig van hathatósabb eszköze a józan magánolvasásnál. Azonban azt tanintézeteink vagy nem ismerik, vagy vadon hagyják tenyészni az ifjúság között. Az önképző-körök feladata volna a magánolvasásnak propagandát szerezni, azt a legegészségesebb eledellel táplálni s megóvni mindenféle mérges csemegétől. Az önképző-kör vezető tanára jelölje ki azokat a munkákat, melyeket áttanulmányozásra méltóknak Ítél; az ifjak közül vállalkozzanak néhányan egy-egy munka átvételére. Ezután következzék a nyilvános referálás. Az ajánlkozottak felolvassák az áttanulmányozott munkák tartalmát s azokból készített jegyzeteket vagy kivonatokat. Mindezeket — ha lehet — az elnök egészítse ki egyes bírálatok idézésével vagy saját nézetével. Ily értelemben megszűnnék az önképző-kör csak nyelvet és irodalmat művelő egylet lenni (azt tegyék meg a rendes tanórák!) s egy a magánolvasás rendszeresítése által az ifjúság ismeretkörének kitágítását célzó társulattá alakúina át, mely telán több joggal vehetné fel az „önképző-kör" cégét, mint az eddigi önképző-körök. Az ily önképző-kör nem is szorítkozhatnék csak egyik vagy másik nyelv irodalmi termékeire, hanem fel kellene ölelnie mindazt, mit a kebelében levő tagok megérthetnek; noha azt elvárhatjuk tőle, hogy a referálás mindig hazai nyelvünkön történjék". Az egyházkerületi iskolai nagybízottság 1872. július 19-én indítványozta, hogy Kapi Gyula, abban az esetben, ha az állami tanár- vizsgálatot megállotta, tanítóképző-intézeti rendes tanárnak ismertessék el. Ezt az indítványt az 1872. évi egyházkerületi közgyűlés elfogadta s Kapi Gyula 1872. szeptember 25-én kitűnő sikerrel állotta meg a tanítóképző-intézeti tanári állami vizsgálatot Budapesten, Trefort Ágoston akkori vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztertől, illetőleg Gönczy Pál akkori osztálytanácsostól alakított tanárvizsgáló- bízottság előtt a paedagógiai tárgyakból, a magyar nyelvből és irodalomból és zenéből. Ettől az időtől kezdve tehát Kapi Gyula rendes tanári minőségben működött 1882. szeptember 1-ig, amikor igazgatójává lett a soproni evang, tanítóképző-intézetnek. Rendes tanársága kezdetén, 1873-ban Trefort miniszter 500 forintnyi segélyt engedélyezett Kapi Gyulának, hogy további önképzés végett egy évet külföldi megölelő intézetekben töltsön. Ennek folytán az 1873/74. iskolai évben — paedagógiai és bölcseleti tanulmányainak kiegészítése végett — a leipzigi és zürichi egyetemen találjuk Kapi Gyulát, ki az iskolai év szünetei alatt meglátogatta s tanulmány tárgyává tette Szászország tanítóképzőit és Zürich-kanton iskoláit s két hétig hoszpitált a halber- stadti tanítóképzőben, melynek akkor Kehr Károly, a korabeli nagy- tekintélyű gyakorlati paedagogus, volt az igazgatója. Kapi Gyula gazdag tapasztalatokkal és ideális tervekkel tért vissza soproni tanítóképző-intézetébe. Tapasztalatairól és tanulmányairól beszámolt a „Néptanítók Lapjában" („Szászország tanítóképző-intézetei" 1876.) és a soproni evang. tanítóképző-intézet értesítőiben („A halberstadti tanítóképző-intézet" 1875/76. és „Az induktiv tanmód alkalmazása a paedagogia s anyanyelv oktatásánál külföldi tanítóképző-intézetek
