Evangélikus Népiskola, 1925
1925 / 7-8. szám - Krug Lajos: A közösség gondolata az iskolában
116 ne vezessen félre senkit sem, mert éppen akkor pihen a szellem és lehet, hogy a pihenés perceiben születnek meg az agynak valamely rejtett rekeszében a legértékesebb ideák és tervek. Azért mondhatnék teremtő szünetnek is. Hogy a benső ösztön parancsának nem mindenkor engedelmeskedhetünk, azt az ifjúság maga is hamarosan belátja. A sok korlátozás, mely éppen abból folyik, hogy más csoportokra is kell tekintettel lenni (pl. a torna- vagy zeneteremben több egy csoportnál egy időben nem lehet), a sokféle kurzus, melyekben különféle csoportok tagjai is résztvesznek: az alkalmazkodás és akaratalárendelés szükséges voltának belátására kényszeríti a gyermekeket. A test és szellem szét nem bontható, mert a kettő szétválaszt- hatatlan egység. Ha a múltnak nevelőmunkáját nézzük, azt látjuk, hogy a fősúlyt a szellemre fektette. Ezen egyoldalúságból csak újabban kezd kibontakozni, de megint nem helyes irányban. A közösség iskolája a két terrénum szétválasztását kiélezte. Az ember egységét a nevelőmunkában is ki akarja domborítani. Átszellemült testérzékre törekszik. A testnek örvend és a testnek szellemi kifejezőjeként a táncot választja. Látni kell azt és személyesen tapasztalni, hogy milyen nagy nevelő hatása van annak a közösség iskolájában! A Gemeinschaftsschule igazi népiskola. Az eddig annak nevezett iskola nevét meghazudtolja. Az az ember, akit az úgynevezett népiskola eddig eszményképül szemünk elé állított, az sohasem volt igazán a nép fia, hanem valaki, aki ebből a rétegből származott ugyan, de azon túlnőtt. Mert a gyermek sohasem ismerhette meg a gyárimunkást, a mosónőt, a parasztot a maga nézeteivel, örömével, bánatával és nem ismerhette meg azért, mert a példát mindig a műveit emberről vették. Hogy a gyermek szívére miként hat ez, azzal a legtöbb nevelő nem is törődött, mert nem gondolkodott felette. Ennek pedig az lett a következménye, hogy a nevelő munka eltávolodott az élettől. A behatások egyszerűen lesiklanak és nem hatolhatnak a gyermekiélek mélységeibe. A nép pedig egy olyan életalakulatnak ideálját látja benne, amelynek alapja nincs, mert nem ered magából a népből. Minél kevesebb kézzel végzett munka, — úgy gondolják — annál jobb. A fejmunkásnak tiszta, fehér keze a cél. Mivel ezt a célt azonban csak kevesen érhetik el, a többségben állandó elégedetlenség kap lábra és kifejlődnek azok a ressentiment-emberek, akik elvi gyűlöletből gondolnak a társadalmi rendre és ezzel megmérgezik egész életüket. A közösség iskolái igazi népiskolák kivánnak lenni. A nép élete, Ínsége, öröme, konfliktusai és ezek megoldásának lehetőségei állanak az érdeklődés központjában. Ez hat az ifjúságra. Az a fiú, aki ezen iskolából kikerül, az benne áll szilárdan mind a két lábával a világban és nem kénytelen előbb leszállni a magas szférákból a komoly élet porondjára. A fiúk és leányok a valóság iránt nagy érzékkel bírnak és jókora adag életderekasságot és érdek-
