Evangélikus Népiskola, 1925
1925 / 7-8. szám - Krug Lajos: A közösség gondolata az iskolában
110 fogalmat nem ismerik — hanem annak a bizonyos ,,Karner", vagy „Schmidt" úrnak, aki velük állandóan foglalkozik. Felhangzik minduntalan a kérdés: ,, . . . úr, hogyan csináljam ezt?" A gyermek nem a tanítót, hanem a felnőttet, a nálánál tapasztaltabbat, a többet tudót látja irányítójában és eszerint viselkedik. A foglalkozás sem mindig egyöntetű. Előfordul, hogy az egész csoport ugyanazt csinálja, de a legtöbb esetben minden gyermek mással foglalkozik. Egyesek pl. rajrolnak, mások írnak, fúrnak, vagy faragnak egy időben. Órarend nincs sehol. Ha látogató jön, a fiúk és leányok azonnal körülveszik és kérdésekkel ostromolják. Ha a látogató nyelvét nem értik, akkor a tanító közvetít. Egy órakor az egész csapat táncra perdül. Ebben különösen a leánykák fáradhatatlanok. Aki azonban nem akar táncolni, az azalatt a műhelybe megy. Itt igazi munkahangulat uralkodik. Az egyik asztalosmunkát végez, a másik kést köszörül, a harmadik könyvet köt. Azonnal szembeötlik, hogy itt is mind azt csinálják, amihez kedvük van. Ez sokban, különösen a felületes megfigyelőkben azt a látszatot kelti, hogy a közösség iskolájában csak a gyermekek akarata érvényesül, vagyis, hogy minden cselekvés a gyermekek szeszélyétől függ. Ez azonban tévedés. Aki huzamosabb időt tölt a gyermekek közt és alaposan tanulmányozza őket, az csakhamar észreveszi, hogy itt is rend van, csakhogy ez a rend nem az iskolának megszokott rendje. A látszat tehát csal, mert a külső jelenségek voltaképen csak mélyebb értelmet és céltudatosságot takarnak. A közösség iskolái nem képviselik a jelent, hanem a jövőt készítik elő. Vagyis nem olyan iskolatípussal állunk szemben, mely minden részletében ki van dolgozva, hanem olyan reformtörekvéssel és iskolával, amely fejlődésben van. Már most sem az a közösségi iskola, ami még 1920-ban volt. — Minden szilárd életalakulat éppen szilárdságánál és merevségénél fogva, magában hordja a halál csiráját. Ami él, annak változásra képesnek kell lennie. Ez lényegéhez tartozik. — Csak olyan iskolának van tehát jövője, mely átalakulni és fejlődni tud. Feltétlenül persze behódolni és hitelt adni nem szabad a fráziscséplőknek, de azoknak sem, akik azzal az érveléssel, hogy a közösség iskolája még csak most alakul ki, kitérnek a komoly diszkusszió elől. A közösség iskoláját nem szabad az intellektuálitás mérővesszőjével mérnünk és nem szabad csak értelmi oldaláról, vizsgálgatnunk, hanem azt csak azon szempontból bírálhatjuk, vájjon mennyire jut benne kifejezésre az igazi lelkesedés és őszinte törekvés valami jobb- és szebbért és az olthatatlan vágy a tökéletes után. ,,Akí most különös kedvteléssel az utolsó évtizedek általánosan vallott és elfogadott életfelfogásának és szemléletének tévedéseire és kudarcára rámutat, az semmi újat nem mond. Azt már a verebek is csiripelik a háztetőkön, hogy a német nép a zavartalan jóllét, a pénzvadászat és az anyagi javak hajszolása körül támadt nagy kon- kurrenciában, bensőleg lassanként szétmállott. Az emberek harca