Evangélikus Népiskola, 1925
1925 / 7-8. szám - Krug Lajos: A közösség gondolata az iskolában
107 A kötet II. könyve az értéktudományok rendszeres kifejtéséről szól. Minden tudomány egyenlően megismerési aktus műve. Csak az érzéki és értelmi megismerés együtt teljes megismerés. A megérteítnek elismerése: az igazság. A logika két részből áll: 1. jelentéstan (a fogalmakról szól); 2. az elrendezés tana, hova az Ítélet, következtetés és módszer kerül. Ennek további kifejtése a könyv többi része. Böhm paedagogiai munkát nem írt, de eszméit a paeda- gogiára is alkalmazták, E szempontból különösen Tankó Béla méltatja őt kiváló tanulmányában. A paedagogiáról mondja Böhm, hogy csak hasznos disciplina; a hasznosság az első vezetője és értékmérője. A magasabb célt — mondja tovább — a theoretikus tudományok szabják meg s tűzik ki. Eddig csak az ethikát tekintették annak, pedig idővel az axiológia (értéktan) lesz az egésznek legmélyebb forrása, melyből a célt meríteni fogják. Ezzel a felfogással megelőzi Natorpot. A legmagasabb értékelés a nemességet keresi mindenben. A jellemiség megvalósulása tehát a nevelésben az uralkodó szempont. Ez vezet a személyiség paedagogiájá- h o z, amelyet Böhm tanártársa Schneller István képvisel. A nemesen gondolkodó ,,ethizált egyéniség“ a nevelés célja. Ezzel szerény ismertetésünket befejezzük. Kívánatos volna, ha egyházunk többi kiváló paedagogusait is ismertetné valaki, pl. Schnellert. Azután az elemi evang. tanítóképzés legkiválóbb alakjait: felejthetetlen tanáromat Ebenspan gert, továbbá K a p í t, B e n k a Gyulát! Mindenkinek szerteszét van tanítványa. Ez nem személyi kultus, mert megismertetésük sok haszonnal és sok tanulsággal járna. A közösség gondolata az iskolában. Irta: Krug Lajos. Az a lázas munkakedv, mely a szerencsétlen kimenetelű háború után a legázolt nemzeteken erőt vett, nemcsak gazdasági téren, hanem a paedagogia hímes mezején is megmozgatta a szunnyadó energiákat. A romokat eltakarítani és újra építeni, a régi rend hibáit és tévedéseit eltüntetni, jobbat, üdvösebbet alkotni, a veszteségeket kiegyenlíteni, a biztos haladás útját egyengetni, egy szebb és boldogabb jövő esélyeit biztosítani: ez jellemző vonása a jelenkor összes törekvéseinek. Németország a tanítók országa volt mindig. Előljárt évszázadokon át. Nagysága iskoláin épült fel. Amit e téren produkált: az kivívta a világ csodálatát. Most sem marad el, hanem á kultúrnépek élén halad és a kezdeményezést magához ragadja. Új útakat keres és kísérletez. Új alapokra igyekszik fektetni az egész oktatást. Hogy minden újítás tévedésekkel jár, azt nem szabad mindjárt a kísérlet rovására írnunk — és nem szabad pálcát törnünk olyan felmerülő
