Evangélikus Népiskola, 1925
1925 / 7-8. szám - Koller István: Bőhm Károly philosophiája és paedagogiája
104 fogalma le nem csapodhatik, ha nincs benne. Édes = édes, zöld = zöld, az érzékek adata; íz, szín = a jelentés, a megismerés adata, ami mélyebb tevékenység, mint az érzékelés; intuició. Összehasonlítva Paulerrel, szerinte a fogalom nem gondolkodási összefoglalás, és a fogalom, midőn a lényeget megragadja, nem egyes tulajdonságok eliliminálása, nem szegényíti, de gazdagítja a tárgyról szóló ismeretünket. Az öntudatra minden kép inger. Az öntét élete az ösztönök egymásrahatása. E vonatkozások értelmét leginkább a physiologiai magyarázat adja. Az ösztön élete: hiány és kielégedés. Az éltető ösztön és pótló mozdulatán belül történik az állat minden más ösztöni nyilvánulása. A hiány és mozdulat közé a tárgy képe is illeszkedik, a jelentő ösztön. Á hiány az ösztönben keletkezik, pl. az érzékek kimerülése vagy az ösztön tétlensége által. Sötétben pl. vágyunk napfényre. A pótlás egyszerű, ha az ösztön sajátjából pótolja a hiányt, pl. a vér odaáramlása a sértett pont felé. Ha azonban pl. az állat éhes, ekkor benne az étel képe keletkezik s a jelentő ösztön a zsákmány érdekében indítja meg a mozgató ösztönt. Innen történik a mozdulatok intézése: meglesés, csalogatás, futás stb. Ez már összetett. A kapcsolás ösztönszerű helyességétől függ az ember és állat élete. Míg a lelki betegségeknél a kapcsolatok lazulnak meg, addig a lelki nagyság jele az átfogó pillantás, a rendszeres gondolkodás. Az érzéki adatokhoz a jelentés kapcsolódik. A vörös így színné lesz. A jelentés öntudatos életünk vezetője. A jelentések, fogalmak egymással is kapcsolódhatnak, mivel az egyes jelentés hiányos s a jelentő ösztön minden irányú kifejlésre törekszik. Itt a tudomány- szomj csirája, innen a tudományos kutatás ösztöne. A kapcsolás célja az öntét kifejlése. A kapcsolatok állandósítása az emlékezet. De térjünk át az öntudatos lelki műveletekre! Az alany, mint az öntét egyik fele, absolut létező. A tárgy csak az alany feltevése mellett keletkezhetik. Tárgy ugyanis, ahogy mi a dolgokat észrevesszük érzékeinkkel és értelmünkkel. Az Én önmagát azzal tartja meg, hogy magát állítja, azaz tárgyul kivetíti s e kivetítésből magát visszaragdja. Az én, magát a képpel szemben érvényesítve, azt szegzi, így keletkezik a figyelem. Az öntudat azon állapota, melyben az öntét fennállása vagy bomlása felett értesül, érzelem. Az én magát s a képet viszonyban levőknek állítja. Ez az állítás: Ítélet. Az öntét a képek sorozatán végig haladva, a haladás elejét s végét új ítéletbe foglalja: következtetés. Az állatot a fájdalma vezeti a pótlékra. Az ember uralkodik az ösztönök kapcsolatai felett. Az öntétnek ítélés s következtetés formájában haladó önkifejlése: gondolkodás. Jellemzője a szabadság. Tevékenységét az érzés hajtja. Indulat az én és ösztön synthesise. Okozója egy ösztön megkötése. Sajátságos nyilvánulás a szeretet. Nem indulat. Jellemzője: önelégedettség, egyensúly, teljes boldoság. Utolérhetetlen magasságban áll Jézus, kinek egész lelke a megpróbáltatás pillanatai-
