Evangélikus Népiskola, 1925
1925 / 4. szám - Grieszhaber Endre Henrik: A 8 osztályu népiskoláról
57 e) ,,Vegyétek elő az agyagot! Csináljatok belőle O-kat! Otthon szárítsátok meg a napon és ha száraz, fessétek be azzal a színnel, amelyik nektek legjobban tetszik!“ f) ,,És most mondok nektek gyermekek még valamit! Ha édes anyátok tésztát gyúr otthon, kérjetek tőle egy darabot és csináljatok belőle O-kat. Azután süssétek meg jó ropogísra és .............egyétek m eg!“ (A gyermekek bizonnyal nagy örömmel fogadják a tanító utasítását és az O — rígy hiszem — most már szívesen látott állandó vendége lesz a kis nébulók lelki műhelyének.) A 8 osztályú népiskoláról. írta: Grieszhaber Endre Henrik. Sok szó esik utóbbi időben Magyarország kulturfőlényéről. Nem tudom, hogy azok, kik ezt a rövid, de súlyos két szót oly gyakran ajkukra veszik, ismerik-e tényleg hazánk kultúráját a maga teljességében, vagy csak egyes részleteiben s a mérték felállításánál nem felejtenek-e el oly fontos tényezőket, melyek egy tétel objektiv megítéléséhez tartoznak. A kultúra egy szellemi erő, melyet a különféle kultúrintézmények produkálnak. Hazánknak természetesen nagyobb kultúrája van, mint egyik-másik szomszéd államnak, lévén sok és sokféle kultúrintézménye. Ezt készséggel elismerik az afféle kulturfelfedező antant bizottságok is, melyek az utóbbi időben oly gyakran megfordulnak Budapesten. De szabad-e megállanunk annál a tudatnál, hogy kulturfőlény- ben vagyunk olyan államokkal szemben, amelyekben a kultúra gyermekkorát éli, de amely államok lázas iramban, éjjel-nappal kultúrintézményeket létesítenek és fejlesztenek, hogy mielőbb elérjék a kultúrának azt a fokát, amely egy állam nélkülözhetetlen támasza es talpköve? Aki haladni, előretörni akar, annak nem hátra, hanem előre, nem lefelé, hanem felfelé kell tekintenie! Sohase azokkal mérjük össze erőnket, kikről bizton tudjuk, hogy gyarlóbbak, mert ez elernyeszt s megállásra késztet, hanem azokkal, kik különbek, mert ez lelkesít és buzdít. Nekünk pedig éppen a kultúra a mindenünk: édes reményünk és acélos fegyverünk. Evvel és ezen keresztül, vannak a jövőre nézve nagy terveink, ideális céljaink és azért ennek a magyar kultúrának intenzívnek kell lennie! Nem tudok új, nemzeti kultúrát elképzelni a közoktatás, de különösen a népoktatás reformja nélkül. Meg is indult már, de nem alulról, hanem fölülről! Azt mondják, minden hasonlat sántít. De nem tehetek róla, ez jut eszembe, valahányszor szegény Magyarországom közoktatás ügyére gondolok:
