Evangélikus Népiskola, 1925
1925 / 11. szám - Emlékbeszéd az Akadémia megalapításának 100 éves évfordulóján
170 kodó fölényes pártatlansága, a kartársak odaadó figyelme, fegyelmezettsége és mintaszerű kitartása. Mindenki azzal a nyugodt tudattal távozhatott, hogy magatartásával, közreműködésével ö is hozzájárult a gyűlés imponáló színvonalának emeléséhez és a teljes sikerhez. Kiss József, Az Országos ág. hitv. evang. Tanítóegyesület közgyűléséről a decemberi számban referálunk. (Szerk.) Emlékbeszéd az Akadémia megalapításának 100 éves évfordulóján. (A soproni evang. tanítóképző-intézet ünnepélyén 1925. november 3.-án elmondotta Rozsondai Károly soproni evang. tképző-int. tanár.) Fiaton, a nagy görög gondolkodó szerint minden érzékelhető, megfogható, látható dolognak megvan a maga örök mintája, eszméje a láthatatlan világban. A Földön minden arra való, hogy sugarat vetítsen abból a titokzatos világból. Maga az ember is azért van teremtve, hogy ebből az eszmei világból kijelentéseket hozzon a Földre. Ezáltal ismerjük meg az eszmei világot. Az Olympuson lakó Istenek hívják életre az eszméket, melyek itt testet öltenek emberekben és tárgyakban, Nem is régen köztünk élt egy ilyen megtestesült eszme, mely nekünk magyaroknak hozott kijelentéseket: a Széchenyi István gróf nagy egyénisége. Hálákat adván a titokzatos rendelésnek, mely őt nekünk küldte, emlékezzünk! Az emlékezés tanít! Nem vizsgálhatunk nagy embert, bármily tökéletlenül tegyük is azt, hogy valamit ne nyernénk általa. Az élő világosság forrása ő, melyhez közel lenni jó (Carlyle). Arany szavaival mutassunk ma rá: ,,Ö az, ki által lettünk és vagyunk!“ Beszéljen a múlt! A géniusz munkássága nélkül nincs fényes korszak a nemzetek életében. A korszakot szülő eszmék hatalmas egyéniségekben testesülnek meg. A nagy szellemek óriási tükrökhöz hasonlítanak, melyekben egy egész nemzet megláthatja önmagát: elborzad, ha elmaradást és sülyedést mutat, megifjul, lelkesül a nemzet, ha a tükör fényes jövővel kecsegteti. Nézzünk bele abba a tükörbe, melyet Széchenyi tartott nemzete elé! Látjuk a fennállóhoz való merev ragaszkodást, mely a mozdulatlanságot teszi a magyar politika alapeszméjévé.. Az átalakulásra, fejlődésre irányuló törekvés meg sem születhetik. Elfonnyad a szellem, ellustul az elme, mert nem fárad nagy nemzeti feladatok megoldásán, elpetyhüdik az akarat, mert nem edzi nagy célokra való törekvés. Erős a rendi szellem, gyenge a nemzeti érzés. A kiváltságos osztályok felsőbb rétegei elidegülnélc a nemzettől nyelvben és érzésben, A magyarság önálló fejlődésének gondolata összeütközött a fennálló hadi szervezettel, a gazdasági politikával, mely Ma
