Evangélikus Népiskola, 1925

1925 / 3. szám - Koltai Imre: Reform ez?

45 zonyítvány kötelező. Nem egy bizonyos főiskolai, hanem általá­ban főiskolai bizonyítvány. Mindegy, hogy orvosi ok­levél, vagy erdészeti diploma, vagy állatorvosi képesítés, csak fő­iskolai legyen! Ilyen például a parlamenti gyorsírók minősí­tési kötelezettsége. De van ennél cifrább is. Ismerek egy úri embert* aki gyógyszerészi diplomával nyert el egy közbiztonsági hi­vatalt. Igaz, kitünően tölti be azért ezt is. És mivel ez a rendszer évek hosszú során ontotta az egyetemre az ifjúságot, ma odáig jutot­tunk, hogy magánhivatalo'kban doktor jurisok bontják fel szakszerűen a főnök postáját és utriusque jurisok veszik fel telefonon a tőzsdei kommitens izenetét a búza állásáról. A ma iskolába kerülő ifjúságra ugyanaz a sors vár, ugyanazon a nyomon kell haladnia, pedig teljesen más kor várakozik szegény gyermekeinkre, mint ami ránk várt az iskolából kijövet. A társada­lomnak tekintélyes percentje vagyoni viszonyai tekintetében külön világgá alakult és a régi kultúrközéposztály úgy áll vele szemben, mint a pőrére vetkőzött koldus a városi bundás gazdag előtt. A régi kultúrával biró középosztályú magyar család, mely eddig hozzátar­tozott a nemzet gerincéhez, nevelte fiaiból a tanítókat, tanárokat, lel­készeket, a magyar bírákat, köztisztviselőket, mérnököket és más kö­zépsorsú polgárokat. Most ez a letört osztály képtelen egy-egy gyer­mekét tizennoylc-húsz éven át iskoláztatni csak azért, hogy folyton gátakat ugráljon át és az életbe kikerülve, jóformán elölről kezdje a tanulást. Mi nem bírjuk ezt a költségesen tébolyító rendszert, de a felszínre vetett új társadalom, a konjunktúra diadal­mas rétege játszva bírja és az az igazi magyar középosztály, a nem­zeti kultúra volt zászlóhordozója fokozatosan lezüllik és a piszkos áradatban, mely ellen hiába küzd, végképen el fog merülni. Az új gazdagok veszik át a szerepet. Nem tudom, az az élet, melyben az adóterhek mázsás súlya alatt mi és fiaink majd még jobban görnyedni fognak, megengedi-e ezek­nek azt a fényűzést, hogy a gazdasági segéd Horatius verseit tanulja meg, mielőtt a tehén fejéséhez értene és a lentermelési miniszteri tit­kár előbb ismerje meg a pandekták titkát, mielőtt fogalma volna ar­ról, hogy a len terem-e, vagy négy lábbal születik? Kérdéses, hogy az az úr, akinek dolga lesz a külkereskedelem lebonyolításával, akkor is a római jog professorának keze alól kerül-e ki, vagy pedig a kül­kereskedelmi kérdéseket tanulja meg előbb? Az elmúlt tiz esztendő annyira felforgatott mindent, hogy többé nem lehet semmit kezdeni szép szakállú bizottságok elméleteivel. Itt olyan reformokat kell életbe léptetni, melyeket a változott viszonyok­hoz szabtak. Úgy kell átszervezni egész iskolarendünket, hogy ne a letűnt évezredek pogány isteneinek áldozzunk, hanem nyitott szem­mel a mai világot is lássuk és annak felfogásához és követelményei­hez alkalmazkodjunk. Szóval, az életre előkészítő valódi reformra van szükség az egész vonalon; az elemi iskolától kezdve fel, a legfel­sőbb fokozatig. Amely reform ezt szem elől téveszti — deformmá korcsosuh. Koltai Imre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom