Evangélikus Népiskola, 1925
1925 / 9. szám - Krug Lajos: Körutam
140 Kedves békéscsabai testvéreim kinn a tanyákon tiszteletemre szalonnasütést stb. akartak rendezni, hogy megismerjem a tanyai életet, — de a zivataros eső elmosta. Mindnyájan nagyon sajnáltuk. Én tehát talpam alá szedtem az utat és Nyíregyházáig meg sem állottam. Itt elsőben is alaposan kipihentem utam fáradalmait. Mintha csak a jó dunántúli fenyvesek illata csapott volna meg, midőn Péter öcsém kis pejkója kikocogott velünk a Nyírség homokbuckái közé. Hát ez a „tirpákok" derék népének földje? Mindenfelé kis ligetek, mert a tirpáknak bokor kell, azért is nevezi „bokornak“ a tanyáját. Mielőtt falat ver, facsemetét dugdos a kiszemelt házhely köré. Azért nyújt oly kedves, változatos képet a hullámosán elterülő határ. Azután milyen szép szál emberek és asszonyok ezek a magyarrá lett, nyilttekintetü tótok! És milyen okosak és szorgalmasak! Élvezet velük beszédbe ereszkedni! De nem csodálom, hogy azokká lettek, amik! A tanyaiskolák rendszere talán sehol sem oly tökéletes, mint itt. Megtekintettem több tanyát és láttam ott nemcsak mintaszerű gazdaságot, hanem találtam egy rendkívül intelligens gazdánál (a Suján-bokorban) egy gyönyörű szép könyvtárt is! Kint a pusztán könyvtárt! Olyanformán hatott ez rám, mintha a Szahara valamelyik oázisában véletlenül zongorába botlottam volna. A tirpák tehát igaz pionírja a kultúrának és most már nem csodálkozom azon, hogy ez a kiváltságos emberfajta rövid száz év alatt sívó homokpusztán olyan kultúrát teremtett, olyan várost emelt, melynek csodájára járhat ma az ország népe! És hogy milyen generáció cseperedik fel a tanyákon, azt megtudjuk akkor, ha végig forgatjuk a gyermekek irkáit, rajzait, kézimunkáit. Bizony, akármelyik városi iskola büszkén mutathatna ilyen taneredményre! De hogy milyen kvalitások kellenek ahhoz, hogy valaki igazi, jó tanyai tanító lehessen, azt a Benkő-Bokor kedves mesterén figyelhettem meg. Jogtudós, tanácsadó, orvos, patikus, ápoló, gazdász, kertész, asztalos, bádogos, kőmíves, cipész stb. egy személyben. Mindent tud és mindent kell tudnia! ő a központ, ő körülötte forog minden! Tisztelet adassék néki! Mikor bent a városban az ország legszebb evangélikus temploma mellett elhaladtam, azt tapasztaltam, hogy az emberek az Isten háza előtt kalapot emelnek. Eleinte megütköztem, aztán úgy találtam, mégis csak nagyon helyén való, szép szokás ez. Én is kalapot emelek előttetek, kedves tanyai bajtársaim, mert ha munkátokra gondolok, templomi hangulat vesz rajtam erőt és úgy érzem: a ti műhelyetek is Isten háza! Most látom, nagyon elkalandoztam, tehát hamarosan pontot rakok körutam végére. Isten veletek, kedves alföldi testvéreim, és a viszontlátásra legközelebb közgyűlésünkön Pestbudán! Addig is szeretettel köszönt öreg bajtársotok Krug Lajos.
